A blog elején említettem, hogy ideális esetben csakráink a megfelelő sebességben forognak, így biztosítva kellő energia felvételünket a Mindenségből.
Hiába hozzáférhető már a neten, könyvekben, filmen bármi, úgy tűnik nincs többé titok, mégis a lényeg számomra kimarad. Lehet naivitás, de hiszek abban, hogy a szex minden formája energia csere, illetve valamilyen energia létrehozása, még a puszta fizikai aktus létrejöttekor is. Azért van annyi mítosz továbbra is (főleg a női szexualitás kapcsán), mert még mindig bennünk (bennem) van legmélyebben, hogy van a szexnek valami szégyenletes, mocskos, bűnös oldala is. Hogyan beszélnénk így valóban a legtitkosabb álmainkról is, ha többségüket még magunknak sem merjük bevallani, vagy ha mégis, azt is azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. (Legtöbbünknek ezért is jó egyszer elmenni egy szex boltba, mert én ott döbbentem rá, hogy tulajdonképpen az én vágyaim szürkék és unalmasak ;))) ).
Mostani szexuális kultúránk, illetve annak hiánya sokat rontott a helyzetünkön. Nem elég az, hogy a pornó némi kivétellel férfi központú, vannak olyan nők, akik szabályosan selejtesnek érzik magukat, mert nekik nem nyerő az orális szex, mindent bele elölről, hátulról, majd befejezem az arcodon / melleden forgatókönyv. Furcsa, számos esetben mennyire tud nyomasztani egy elképzelt kép, aminek semmi köze a valósághoz. Persze, a MOST, minél gyorsabban mentalitás sem sokat segít az ilyen jellegű játszadozásoknak.
Járjuk néhányan az „önismereti” csoportok ilyen vagy olyan válfaját (pszichodráma, belső gyermek, családállítás, stb), mégis a tanterem falain kívül majdnem lehetetlen feladatnak tűnik, hogy lassítsunk és figyeljünk magunkra, befelé, amolyan előjelek, előítéletek nélkül. Kínosan ügyelünk, hogy hazaérve azonnal benyomjuk valamelyik gép gombját (legyen az TV vagy számítógép, esetleg zene), hogy nehogy magunkba maradjunk. Én is ezt teszem. Ha nem tudom igazából ki vagyok, honnan tudnám mit akarok, mire vágyom? Honnan tudnám ezt elmondani a másiknak, sőt ha magamra nem tudok figyelni, értem-e vajon azt, aki éppen összefonódik velem?
Sok az elfojtott szexualitás (stílusosan, blokkolt csakra), mégsem hiszem, hogy a valódi szabadságot a teljes korlátlanság adná meg. Hogy mik az ÉN korlátaim?
• Mindent szabad, ami két testileg és lelkileg felnőtt ember szabad akaratából történik, azaz az én szabadságom pont addig terjed, ameddig nem avatkozik a másikéba.
• Ne hazudj: se érzelmet ahol nincs, se részbeni függetlenséget. Vagy az vagy, vagy nem. Nincs középút. Ebből következik, hogy nem hiszek a párhuzamos kapcsolatokban. Nem mondom, hogy soha nem kívántam meg felebarátom párját, de tettig sosem jutottam. :D
Innen aztán szabad a pálya: normális az, ami Neked és Párod számára normális. Már „csak” meg kell találni a hasonló igényű partnert, aztán lehet gyakorolni a valódi figyelést magunkra és egymásra. Elvben nem is olyan bonyolult, hogy ez a csakránk rendben legyen.
És hogy mi legyen az éppen egyedülállókkal? Egy közmondás jut eszembe: segíts magadon, és az Isten is megsegít. ;) Az okosok szerint a nők egy idő után le tudnak szokni a szex puszta gondolatáról is, de az energia ilyenkor elakad és ez fizikai síkon is tud problémát okozni. Valahogy úgy van ez, mint az első osztályú belga praliné: minél többet eszel, annál inkább kívánod. ;)
2010. február 4., csütörtök
2010. február 3., szerda
Csak úgy - Oriah Hegyi Álmodó - A felkérés
Nem arra vagyok kíváncsi, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem az érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nemcsak az érdekel, hogy milyen bolygók vannak kvadrátban a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
átjárjon tetőtől-talpig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem az érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha éppen nehéz napod volt, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nemcsak az érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem az érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni akár az üres pillanatokban is.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem az érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nemcsak az érdekel, hogy milyen bolygók vannak kvadrátban a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
átjárjon tetőtől-talpig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem az érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha éppen nehéz napod volt, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nemcsak az érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem az érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni akár az üres pillanatokban is.
2010. február 2., kedd
Szexcsakra – Harmadik feladat
Az előző infók csak lehetőségek!!! Ha valakinek mégis sikerült felkelteni tornász kedvét, akkor legyen feladat ezen golyók beszerzése a héten. Tudom, hogy sokan nem voltatok még szex boltban. Bátorításként: Amikor úgy 3 éve először elmentem egybe, egészen addig irtó büszke voltam „felnőttes, érett nő” viselkedésemre, amíg tíz méterre nem voltam a bolt ajtajától. Aztán beijedtem és igen erős volt a vágy, hogy továbbsétáljak, mint aki éppen csak erre járt. Mély levegő, „mostvagysoha” érzés, és berobbantam az ajtón, ami olyan hatást kelthetett, mintha egy éhező szabadult volna be az ingyen konyhára. Vicces volt. Így utólag legalábbis. :D
A Szexcsakra és a Női Szexualitás
Pár hete két óra között az egyik legnagyobb magyar cég menzáján, két falat közt szegeződött nekem az alábbi kérdés:
- Neked van hüvelyi orgazmusod?
Igyekeztem nem mellé nyelni, majd kinyögtem:
- Hogy érted?
– Úgy, hogy kizárólag hüvelyi úton, a csiklód izgatása nélkül el tudod-e érni az orgazmust.
- Nem (mindig) – válaszoltam pironkodva, mintegy bevallva a fogyatékosságomat, mire kiderült, hogy az asztalnál ülő lányok közül senki.
Gyorsan körbekérdeztem lány és asszony ismerőseimet és SENKIT nem találtam, aki igen (ezzel nem azt állítom, hogy nincs ilyen). Google bácsi szerint a nők 25%-a legalább képes erre. Hm. Megkérdeztem híresen nőfaló kedves barátomat is, a tippje annyi volt, kevesebb, mint 50%. A barátnőm által megkérdezett fiúk egyike sem közelítette meg a helyes számadatot. Éljen az ágybani kommunikáció.
A jó hír, hogy a hüvelyi orgazmus tanulható. Naná, hogy nem egyik napról a másikra. Többféle módszer van, a két legismertebb az intim torna és a Gésa golyók használata. Na, utóbbi „kezelési útmutatóját” is nehéz volt összerakni. Vicces, de nincs a neten normális leírás. A Gésa golyóknak két típusa van. Az egyiket örömszerzésre találták ki, a másikat edzésre. Az edzésre kitalált kb két centi átmérőjű és nem köti össze semmi, amíg örömszerző rokonát igen. Erre a célra az „edző” típus a jó. Rövid használati leírás: kb. a hüvely közepéig kell felhelyezni az EGYIK golyót és mintegy 15 percig sétálni, hajolni, ugrani, bármit csinálni, ügyelve arra, hogy a helyén maradjon. Ha ez már jól megy, akkor jöhet a második és immár kettőt próbálj bent tartani ugyanúgy 15 percig. Haladóknak: előbb – utóbb újra stimulálódnak az idegvégződések a hüvelyfalban és nemcsak érezni fogod a golyókat egyre intenzívebben, de megtanulhatod hogyan mozgasd a hüvelyfal különböző szakaszait egymástól függetlenül. Profiknak: cseréld meg a két golyó sorrendjét odabent. Igen, lehetséges. A pozitív hatásait ugye nem kell elmondani? Kezdetben érezhetsz menstruációs görcsre emlékeztető alhasi fájdalmat, ez nem más mint az izomláz, nyugi.
Van egy harmadik típusú orgazmus: a méhen belüli. Hát elég (ki)ütős. Könnyen elsajátítható a Multiorgazmusos pár című könyvből. Javaslat: érdemes egyedül gyakorolni, és ha már automatikussá vált, akkor bedobni a közösbe.
- Neked van hüvelyi orgazmusod?
Igyekeztem nem mellé nyelni, majd kinyögtem:
- Hogy érted?
– Úgy, hogy kizárólag hüvelyi úton, a csiklód izgatása nélkül el tudod-e érni az orgazmust.
- Nem (mindig) – válaszoltam pironkodva, mintegy bevallva a fogyatékosságomat, mire kiderült, hogy az asztalnál ülő lányok közül senki.
Gyorsan körbekérdeztem lány és asszony ismerőseimet és SENKIT nem találtam, aki igen (ezzel nem azt állítom, hogy nincs ilyen). Google bácsi szerint a nők 25%-a legalább képes erre. Hm. Megkérdeztem híresen nőfaló kedves barátomat is, a tippje annyi volt, kevesebb, mint 50%. A barátnőm által megkérdezett fiúk egyike sem közelítette meg a helyes számadatot. Éljen az ágybani kommunikáció.
A jó hír, hogy a hüvelyi orgazmus tanulható. Naná, hogy nem egyik napról a másikra. Többféle módszer van, a két legismertebb az intim torna és a Gésa golyók használata. Na, utóbbi „kezelési útmutatóját” is nehéz volt összerakni. Vicces, de nincs a neten normális leírás. A Gésa golyóknak két típusa van. Az egyiket örömszerzésre találták ki, a másikat edzésre. Az edzésre kitalált kb két centi átmérőjű és nem köti össze semmi, amíg örömszerző rokonát igen. Erre a célra az „edző” típus a jó. Rövid használati leírás: kb. a hüvely közepéig kell felhelyezni az EGYIK golyót és mintegy 15 percig sétálni, hajolni, ugrani, bármit csinálni, ügyelve arra, hogy a helyén maradjon. Ha ez már jól megy, akkor jöhet a második és immár kettőt próbálj bent tartani ugyanúgy 15 percig. Haladóknak: előbb – utóbb újra stimulálódnak az idegvégződések a hüvelyfalban és nemcsak érezni fogod a golyókat egyre intenzívebben, de megtanulhatod hogyan mozgasd a hüvelyfal különböző szakaszait egymástól függetlenül. Profiknak: cseréld meg a két golyó sorrendjét odabent. Igen, lehetséges. A pozitív hatásait ugye nem kell elmondani? Kezdetben érezhetsz menstruációs görcsre emlékeztető alhasi fájdalmat, ez nem más mint az izomláz, nyugi.
Van egy harmadik típusú orgazmus: a méhen belüli. Hát elég (ki)ütős. Könnyen elsajátítható a Multiorgazmusos pár című könyvből. Javaslat: érdemes egyedül gyakorolni, és ha már automatikussá vált, akkor bedobni a közösbe.
2010. február 1., hétfő
Szexcsakra - Második feladat
Nem könnyű:
Fokozottan figyeljünk Hölgyeim, hogy a Férfiak Férfiak lehessenek ma, és Uraim éreztessék, hogy Nők vagyunk és nincs is ezzel semmi baj. :)
Fokozottan figyeljünk Hölgyeim, hogy a Férfiak Férfiak lehessenek ma, és Uraim éreztessék, hogy Nők vagyunk és nincs is ezzel semmi baj. :)
A Szexcsakra - A Férfi - Női Polaritás
Azt találtam ki kezdjük ezt a játékot önmagunkban. Mostantól kicsit hűtlenebb leszek a férfiú olvasókhoz, mert leginkább az e heti témát női szemmel tudom megközelíteni. Bocs.
Sokat szoktam gondolkodni és beszélgetni is arról milyen nőnek lenni ma. Persze szokás szerint nem jutottam sehova, semmi nagy végső következtetésre. Van olyan helyzet, ha az ember egyedül él, hogy meg kéne oldani olyan feladatokat, amik nem nőiesek. Ilyenkor jó esetben (például az enyémben) lehet kérni apucit, segítsen. Van sok olyan szituáció, főleg munkában, amikor férfiként kell helytállni ezen felül is. Nem azért kemények a nők, mert „ki-a-jobb” harc a férfiakkal, hanem mert muszáj, sőt, rosszabb, én például azt hiszem, hogy így nem leszek kiszolgáltatott, sebezhető sem. Ez egy jó kis 22-es csapdája, mert ha a nőiesség hozza ki a pasikból a férfiasságot, akkor jól elszúrtuk. Pedig szükség van rájuk. Nem (csak) azért, hogy elmondják melyik a jó égő a nappali lámpába, hanem mert egyszerűen hiányzik a férfi energia.
Útálom a szingli szót, mert amolyan öntudatos, sikeres, egyenesen előre hangulata van. Többségünknek pedig inkább segítségre van szüksége, amolyan lazíts, le a bástyákkal, nem lesz semmi baj észhez térítésre. Értem én, hogy a fene akar férfi létére még egy koloncot a nyakába, de Uraim, pont elég azt hazudni egy pár perces ölelésben, hogy minden rendben lesz, meghallgatni a Nektek irracionális félelmeinket, hogy aztán meghódítsuk másnap a világot újra, de legalábbis megpróbáljuk. Nem Veletek szemben, hanem többszörös erővel, mert otthon lehetséges a „fegyvertelen”. Akkor azt hiszem mindent meg is teszünk azért, hogy az az otthon Nektek is fészek legyen.
Azt hiszem, mindebből egyetlen úton lehet kitörni. Ameddig nem találjuk meg magunkban a Nőt és a Férfit, amíg a másik visszajelzéseiből, bizonygatásából keresünk önigazolást, illetve annak hiányában összeomlunk vagy agresszíven „visszatámadunk”, addig újra és újra csak a saját félelmeinkkel találkozhatunk és nem igazán egymással. Hát lányok, legyünk Nők és Uraim, legyenek Férfiak. :)
Sokat szoktam gondolkodni és beszélgetni is arról milyen nőnek lenni ma. Persze szokás szerint nem jutottam sehova, semmi nagy végső következtetésre. Van olyan helyzet, ha az ember egyedül él, hogy meg kéne oldani olyan feladatokat, amik nem nőiesek. Ilyenkor jó esetben (például az enyémben) lehet kérni apucit, segítsen. Van sok olyan szituáció, főleg munkában, amikor férfiként kell helytállni ezen felül is. Nem azért kemények a nők, mert „ki-a-jobb” harc a férfiakkal, hanem mert muszáj, sőt, rosszabb, én például azt hiszem, hogy így nem leszek kiszolgáltatott, sebezhető sem. Ez egy jó kis 22-es csapdája, mert ha a nőiesség hozza ki a pasikból a férfiasságot, akkor jól elszúrtuk. Pedig szükség van rájuk. Nem (csak) azért, hogy elmondják melyik a jó égő a nappali lámpába, hanem mert egyszerűen hiányzik a férfi energia.
Útálom a szingli szót, mert amolyan öntudatos, sikeres, egyenesen előre hangulata van. Többségünknek pedig inkább segítségre van szüksége, amolyan lazíts, le a bástyákkal, nem lesz semmi baj észhez térítésre. Értem én, hogy a fene akar férfi létére még egy koloncot a nyakába, de Uraim, pont elég azt hazudni egy pár perces ölelésben, hogy minden rendben lesz, meghallgatni a Nektek irracionális félelmeinket, hogy aztán meghódítsuk másnap a világot újra, de legalábbis megpróbáljuk. Nem Veletek szemben, hanem többszörös erővel, mert otthon lehetséges a „fegyvertelen”. Akkor azt hiszem mindent meg is teszünk azért, hogy az az otthon Nektek is fészek legyen.
Azt hiszem, mindebből egyetlen úton lehet kitörni. Ameddig nem találjuk meg magunkban a Nőt és a Férfit, amíg a másik visszajelzéseiből, bizonygatásából keresünk önigazolást, illetve annak hiányában összeomlunk vagy agresszíven „visszatámadunk”, addig újra és újra csak a saját félelmeinkkel találkozhatunk és nem igazán egymással. Hát lányok, legyünk Nők és Uraim, legyenek Férfiak. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)