A Köldökcsakra és az Ego

Gondoltam túl leszünk az elején a nehezén.

Amikor elkezdtem úgy öt éve intenzívebben foglalkozni az ezotéria világával, az Ego nekem azt jelentette, az a részem, amelyik önző. Az első meglepődésem akkor volt, amikor éppen taglaltam valakinek „sérelmemet”, amit egy barátom okozott, kiszínezve sértettségemet, hogy én majd nem fogok vele egy ideig beszélni, mire csak annyit mondott: ez az Egód. Ajjaj, hogy is van ez? Nem is voltam önző, akkor miről beszélünk?

Az Egó most éppen azt jelenti számomra, hogy az ÉN-kép, így nagybetűvel az eleje. Egy olyan kép önmagamról, ahol a világom középpontja ÉN vagyok. Minden egyéb csupán egy önmagamhoz viszonyított pont. Hozzám képest jó vagy rossz valami, megfelelő, vagy alkalmatlan. Igen, a kishitűségnek is itt a helye, mert ÉN bezzeg nem tudok olyan szépen énekelni, RÁM nem mosolyog olyan szépen az a srác és NEKEM senki nem mesél semmi fontosat.

Akkor mi az ego? Az a részem, aki már csak azért sem megy arrébb a buszon, hogy más is beférjen, megsértődik egy „ki”nevetésen, nem hagyja magát egy vitában, megmondja a tutit akkor is, amikor tudja, hogy ez nem segít, a nekem jár, a velem ezt nem lehet megcsinálni és még sorolhatnám.

Van egy kedvenc mesém, amit még kedves tanáromtól M. L.–tól hallottam. Az a különbség a nyugati és a keleti ember között, hogy ha Nyugaton valaki fogja egy másik ember édesanyjának a fényképét és megtapossa, megköpködi, miközben trágár szavakat mond, a nyolc napon túl gyógyuló sérülés szinte garantált. Mindez Keleten maximum nevetést vált ki. Miért? Mert az édesanya semmit nem veszített értékéből, milyenségéből, nem esett baja és az érzések iránta sem változtak. Az, aki a „sértésre” ütött nyugaton, na az az Egó.

Az Egó azért nem az elsőszámú közellenség. Van az életben számos olyan pillanat, amikor tudnunk, éreznünk és cselekednünk is kell, hogy ÉN vagyok a legfontosabb és nem csak a vészhelyzetekre gondolok. Néha előtérbe kell helyezni magunkat, mert az „álszerény” visszahúzódás is csak EGÓ (ÉN bezzeg…).

Megoldás? Nem tudom. ;))) Folyamatosan azt érzem az Egóval kapcsolatban, hogy kardélen táncolok. Gyakran kileng a mérleg nyelve, de hiszem, hogy ilyenkor van az Énemnek egy része aki jegyzetel. Talán azok a kilengések nem is olyan intenzívek mostanában. (Hallod kisÉN, ez se maradjon ki a listából). ;)