2010. február 24., szerda

Addig is

A szavak ablakok (vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabdítanak.
Célom: úgy szólni, és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

Ruth Bebermeyer

2010. február 22., hétfő

Szünet

Bocs, kicsit sok történik kint is bent is, folyt köv hamarosan.

2010. február 17., szerda

Szívcsakra - Harmadik feladat

Osszunk annyi Bolyhost amennyi csak eszünkbe jut. Ránk fér.

Dunai Lilla: Meleg Bolyhos mese

Ma egy mesét hoztam Nektek:

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgy hívták őket, hogy Tamás és Margit. Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli.
Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban.
Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost.
A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság.
Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósak lesznek, ettől összetöpörödnek és meghalnak.
Azokban az időkben nagyon könnyű volt Meleg Bolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz, és azt mondhatta: „Szeretnék egy Meleg Bolyhost!” Akkor csak belenyúltál zacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában is elfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagy bozontos Meleg Bolyhossá növekedett.
Akkor aztán rátetted az illető vállára, fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jó érzéssel töltötte el.
Az emberek mindig kértek egymástól Meleg Bolyhosokat, és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapni belőlük.
Mindig tele volt velük a környék, emiatt mindenki többnyire boldog volt és meleget és lágyságot érzett.
Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyan boldog volt, hogy senki nem vásárolt nála szerelmi bájitalt és csodatevő balzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és nagyon gonosz tervet eszelt ki.
Egy szép reggelen a boszorkány odalopódzott Tamáshoz, míg Margit a kislányukkal játszott, és a fülébe súgta:

- Nézd csak, Tamás, látod azt a sok Bolyhost, amit Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül kifogy belőlük és egy sem marad számodra.
Tamás meghökkent.

- Azt akarod mondani, hogy nem lesz mindannyiszor egy Meleg Bolyhos a zacskónkban, ahányszor csak belenyúlunk? - kérdezte a boszorkánytól.

- Nem bizony, egyáltalán nem, - felelte a boszorkány - és ha egyszer kifogytál, akkor annyi. Több már nem lesz.

- Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt.
Tamás szívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnak Meleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és nagyon ingerült lett, mert nagyon szerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemaradni róluk. Azon kezdett gondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekre és másokra költi.
Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamás elkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette őt, nem adott már olyan gyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.
A gyerekek látták ezt és megtanulták, hogy rossz dolog Meleg Bolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket, vagy kedvünk van hozzá. Ők is nagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csak érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők is ellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhost adnak ki a kezükből. Bár minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost, ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele, és egyre fösvényebbé váltak. Csakhamar az emberek észrevették a Meleg Bolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni. Elkezdtek összetöpörödni, és volt, aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosok hiányától.
Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni, habár úgy tűnt, ezek sem segítenek.
Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akarta igazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnak bájitalt és balzsamot venni), így hát új tervet eszelt ki.
Mindenkinek adott egy zacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hideg volt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében Hideg Szúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget érzett, hanem hideget és szúrást.
Viszont megóvta az embereket az összetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta, -„Kérek egy Meleg Bolyhost”-, az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, azt felelték:

- Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy Hideg Szúróst?
Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy Meleg Bolyhoshoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát és a végén Hideg Szúrost adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltak meg, sokan voltak boldogtalanok és érezték hidegnek és szúrósnak magukat.
A helyzet nagyon bonyolulttá vált. A Meleg Bolyhosok, amikről eddig azt gondolták, elérhető, mint a levegő, rettentően értékessé váltak. Emiatt az emberek mindenféle dolgokat megtettek, hogy hozzájuk jussanak.
Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, öten összejöttek, és sosem tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek. A boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni, és a Meleg Bolyhosokat kizárólag egymás számára tartogatták. Azok, akik megfeledkeztek magukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert tudták, hogy partnerük valószínűleg megérzi a veszteséget. Azoknak, akik nem találtak bőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellett dolgozniuk a pénzért.
Egy másik dolog is történt. Néhány ember a Hideg Szúrósokat - ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetőek voltak - pelyhekkel és fehér festékkel vonva be őket, Meleg Bolyhosként adta tovább.
Ezek a Meleg Bolyhos utánzatok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézséget okoztak. Például két ember összejött, és szabadon cserélt Műanyag Bolyhost, amitől feltehetően jól kellett volna érezniük magukat, ehelyett rossz érzéssel váltak el. Minthogy azt hitték Meleg Bolyhosokat cseréltek, az embereket ez nagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük, hogy Műanyagból készült Bolyhost kaptak.
Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött, mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, mikor legkevésbé várják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba, és nem találnak benne több Meleg Bolyhost .
Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalan vidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt, hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak.
Szabadon adta őket, még akkor is, ha nem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak. Néhányan kifogásolták, mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosok elfogyásától.
A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte. Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyant rá.
A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak a gyermekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. A törvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedély nélkül adja ki Meleg Bolyhosait.
Sok gyermek azonban látszólag nem tudta vagy nem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta a Meleg Bolyhosok egymásnak adását, ahányszor csak kedve támadt, és mindig, hogyha kérték rá.
Minthogy nagyon-nagyon sok gyermek volt - csaknem annyi, mint felnőtt - úgy nézett ki a dolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.
Mostanában nehéz megmondani, mi jön, mi történik. Vajon a törvény és rend ereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek is csatlakoznak majd Dús Asszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi Meleg Bolyhos, amennyi kell?
Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat, mikor olyan boldogok voltak és a Meleg Bolyhosok korlátlanuk álltak rendelkezésre, újra elkezdik szabadon osztani Meleg Bolyhosaikat?
A harc elterjedt a földön és valószínűleg ott is folyik, ahol te élsz. Ha akarsz - és azt remélem, hogy akarsz -, te is csatlakozhatsz hozzá azzal, hogy szabadon adod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges ember vagy, amilyen csak lehetsz.

2010. február 16., kedd

A Szívcsakra – Második feladat

Kérésre egy újabb meditáció. Ne felejtsd el, LAZA váll, EGYENES gerinc, tenyerek FELFELÉ, szemek BECSUKVA – nem ér lesni. ;) Lazítsd el az egész tested alulról felfelé haladva. Állj meg minden egyes testrészednél és egyszerűen lazíts az izmaidon.

Most képzeld el a szívedet. Nézd meg egy kicsit távolabbról micsoda erő feszíti, micsoda csodálatos ritmusban dobog és végzi a dolgát megállás nélkül. Most menjünk bele. Itt vagy a szívedben, pont a közepén állsz, mint valami nagy teremben. Ha jól megfigyeled, a kezedben egy vödör van három flakonnal. Az első flakon kék. Emeld most ki a vödörből. Ebben olyan szer van, ami lemossa az összes lerakodást a szív faláról, amit egészségtelen táplálkozásod vagy kicsit hajszoltabb életmódod okozott. Spriccelj bátran belőle és egy puha ronggyal törölj át minden szegletet a szívedben, aminek szüksége van az ápolásra. Ott van a rongy is a vödör alján.

Ha végeztél, vedd elő a piros flakont. Ez lehet egy kicsit csípni fog, de ne félj, éppen csak egy szúnyogcsípésnyit. Fújd le azokat a homályos, néhol fekete részeket, amiket a bántó szavak, a cserbenhagyottság érzése, a szomorúság, a magány és más kellemetlen érzések okoztak. Fújd csak le a hegeket is nyugodtan. Lásd, ahogy az enyhén maró hatású szertől ezek szép lassan leolvadnak a szíved faláról és mögötte csak egészséges szövet van. Ez a szer ártalmatlan a szívednek, fújjál bőven a sötétebb részekre. Végezz alapos munkát, hidd el, megéri.

A harmadik flakon nagyon csillog. Nem emlékszem milyen színű, ezüst, arany, esetleg rózsaszínű? Nézd csak meg, tudni fogod. Ezzel fényesíteni fogunk. Ahogy az ablakot tavasszal, itt is most mindent megteszünk azért, hogy láss kifelé, hogy be tudd engedni a fényt, engedd, hogy benézzen aki erre jár, és messziről köszönthesd aki utadba kerül.

Ha végeztél, akkor menj körbe. Ott van még nálad mind a három flakon. Használd őket nyugodtan, ha véletlenül kimaradt valami és csak most veszed észre. Amikor minden tökéletes, ülj le a szíved közepére és pár percig köszönd meg, hogy ennyit dolgozik érted. Töltsd meg hálával és szeretettel.

Amikor jólesik, nyisd ki a szemed.

A Szívcsakra és a Szeretet nyelve

Kislányként azt képzeltem, hogy a szeretet mindent legyőz és pont. Aztán a dolgok egyre bonyolultabbak lettek. Rájöttem, hogy nem elég szeretni, hanem úgy kell tudni szeretni, ahogy a másiknak arra szüksége van (!). Ez tényleg ennyire bonyolult? Azt értem, hogy az ÉN szűrömön és magamhoz viszonyítva mérem fel a világot, de akkor igen nagy mázli kell ahhoz, hogy valakit valóban „kellően” szeressek? Valahol itt tartottam, amikor „véletlenül” elkezdtem Színterápiát tanulni és ott hallottam először Gary Chapman nevét. Elmélete szerint a szeretetet öt féle módon tudjuk kifejezni, illetve érzékelni. Ez az öt nyelv az alábbi:

1. A Dicséret, azaz a pozitív megerősítés.
2. Az együtt töltött minőségi idő (azaz a közös tévé nem ér, sőt az egy szobában töltött idő sem, amikor az egyik olvas, a másik keresztrejtvényt fejt).
3. Az apró és nagyobb ajándékok
4. Szívességek
5. Érintés

Én, az akkor már „nagy önkereső” azt hittem pontosan tudom hogyan működöm, aztán a teszt folyamán ért a nagy meglepetés. Például az ajándékok gyakorlatilag hidegen hagynak, de a minőségi idő nem. A mai napig őrzök SK ajándékokat, illetve hálás vagyok, ha valaki csak rám figyel egy ideig és azalatt semmi más nem fontos. Bár tudatosan figyelem, hogy például tanárként ne tegyem (kivéve a gyerekecskéimmel), de még „latin” korszakomból megmaradt, hogy fontos megérinteni, megsimogatni a másikat.. Az ajándékoktól kicsit néha az az érzésem, hogy „le akartak tudni” valami gyors izével. Persze, hogy nincs igazam, de vicces kép az a férfi, aki mindent a nő lába elé hord, és szegény nem érti, hogy miért egyre ridegebb a nő. ;)))

Szeretet… Vajon hányszor megyünk el egymás mellett szenvedve, hogy nem is vagyok fontos, vagy miért nem érti, hogy nekem ő fontos? Néha egyszerűen azért, mert nem úgy „mondjuk” el érzéseinket, ahogy „értené” a másik. Nem ,ez nem egy újabb „nem akarom észrevenni, hogy már csak a megszokás köt össze bennünket” módszer, de izgalmas lehet mindenféle kapcsolatunkat ebből a nézőpontból is felülvizsgálni. Játékos kedvűek szerezzenek be egy Chapman könyvet és töltsék ki, illetve töltessék ki a tesztet a szívükhöz közelállókkal. ;)

2010. február 15., hétfő

Szívcsakra - Első Feladat

Nincs feladat, csak egy személyes titok. Amikor mentőautó visít el mellettem, kezelhetetlenül dühös vagy bántó valaki a közelemben, esetleg sérteget, régen mindig a tehetetlenség bénítását éreztem. Mára van egy trükköm. Ezeket mind rózsaszínű gömbbe zárom és rózsaszínűben tartom. Ha kicsit mérges vagyok a vagdalkozóra, akkor rózsaszínű labdácskákkal is megszoktam dobálni az illetőt, amik viszonylag nagyok és viccesen kipukkannak, amikor az áldozathoz érve egyre erősíti a rózsa-burkot. Akinek kedve van, próbálja ki. ;)

A Szívcsakra

A színe a zöld, persze szimbolizálhatja a rózsaszínű és az arany is. ;) Eleme a levegő, az érzékek közül a tapintás tartozik ide (íme a Tantra lényege) és a szervek közül a szív, a tüdő, a kezek és a bőr.

Asztrológiai megfelelője az Oroszlán – Vízöntő tengely.

A Szívcsakrához tartozó legfontosabb feladat az együttérzés, de fogunk még beszélni a Gary Chapman féle szeretet nyelvről, a felelősség-felelőtlenség fogalmáról és ide tartozik még az életöröm, a nyitottság, a megbocsátás, a megnyílás.. és a szeretet. Ideális időzítés így Bálint nap után. ;)

A buddhizmus szerint az igazi megismeréshez a szívünket kell használnunk, mint érzékszervet, mert csak a szeretetből fakadó megismerés lehet igaz.

Érdekes, hogy amikor azt akarjuk nyomatékosan kifejezni, hogy én, akkor pont a Szívcsakrára tesszük a kezünket. ;)

Hát ezen a héten majd ezekről beszélgetünk. ;)

2010. február 11., csütörtök

A Köldökcsakra - Negyedik feladat

Ismerj el minél több embert ma... és minél többször ismerd el Önmagad. Egy szabály van: csak akkor tedd, ha őszintén, szívből jön. :)

A Köldökcsakra és az Elismerés

Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne rá szüksége. Ez az a fogalom, amit legkevésbé értek. Ha mindenki vágyik rá, akkor miért „alkalmazzuk” olyan keveset? Miért válik természetessé a gondoskodás, ami körülvesz bennünket, az apró figyelmességek, vagy hogy valaki jól végzi munkáját és ezzel megkönnyíti életünket? Kimutatások alapján a dolgozók túlnyomó többsége sokkal jobban motiválható rendszeres dicsérettel, mint bármi mással, hiszen a fizetésemelésnek egy hónapig örül, a második hónaptól már természetessé válik.

Magunkat mikor ismertük el utoljára? Érdemes negyedévente, havonta, vagy akár naponta néhány percet rászánni honnan hova jutottunk. Hibákat javíthatjuk, de a sikereknek örüljünk, bíztassuk és dicsérjük magunkat. Eleinte furcsa, de könnyen megszokható. ;)

2010. február 10., szerda

Csak úgy


A Köldökcsakra – Harmadik feladat

Na meditáljunk egyet. ;)

Tenyérrel felfelé, egyenes gerinc, laza váll. Induljunk most utazásra odabentre. Nézzük meg az ereket. Indulunk a szívből és futkározzunk ebben a vöröslő alagútrendszerben. Ott hasítanak mellettünk az oxigén molekulák, fejedre vigyázz! Minden egyes nagyobb és kisebb járat szabadon átjárható, semmi lerakódás, semmi szűkület. Ha elkalandoztál egészen valamelyik sejtig, akkor indulj vissza a kéken világító vénákon. Sétálj csak nyugodtan, élvezd a falak rugalmasságát, tisztaságát, akár futkározhatsz is, a szívben majd találkozunk. Amikor megérkeztél, gondold végig micsoda dupla hálórendszert jártál be, micsoda csodálatos biztonság vesz körül. Nem eshetsz LE, egyszerűen megtart, bízz benne. Amíg vagy, ő is van, mindig van és mindig ott van. Nem érhet baj.

A Köldökcsakra és az ÉN

Kicsit mintha emlékeztetne a tegnapi címre. ;)

Szóval nemet mondás. Ugye nem meglepő, hogy ez is nagy kihívás (volt) az életemben. Engem alapvetően két dolog motivált: a konfliktuskerülés és a szeretet éhség (valami olyasmi zajlott tudat alatt, hogy „megfizetem” valaki szeretetét a szívességgel). Ez így utólag leírva elég durván hangzik. Főleg ha még beleveszem azt az óriás-Egó hitet, hogy ha én nem segítek, akkor aztán katasztrófa lesz. ;) Nehéz nemet mondani, mert ha megteszem, nem érezhetem, hogy fontos vagyok. Én vagyok tényleg fontos? Vagy csak eszköz, hogy megtegyem, meghallgassam, megbuksisimogassam a másikat? Sőt, önmagamért nem vagyok elég fontos, csak ha szívességet teszek?

Aki folyamatosan úgy él, ahogy azt éppen elvárják tőle, szerintem egyszerűen vagy kiég és fásult, minden mindegy hangulatú lesz; vagy ideges, feszült, esetleg agresszív a sok lenyelt vágy miatt. Legrosszabb esetben elveszíti önmagát, ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy már fogalma sincs, Ő mire vágyik, mi teszi boldoggá, így aztán hogy tudna tenni is érte?

Nem hiszek a „mert megérdemled” életfelfogásban sem, ahol NEKEM minden jár, mindenhez jogom van és pont.

Az a bizonyos kutya valahol a TISZTELET szó környékén lehet elhantolva: tisztelet önmagam és tisztelet a másik iránt. Vannak pillanatok, amikor baj van, kicsi az energia, nagy a fáradtság és egyszerűen ki kell tudni mondani, hogy bocs, most nem. Érdekes, mert akinek tényleg RÁM volt szüksége, az „megvárt”, akinek meg nem, az is jól járt, mert talált olyasvalakit, aki az adott pillanatban jobban tudott rá figyelni. (Nagyon halkan megsúgom, még soha nem omlott össze a világ, ha kicsit kivontam magam a forgalomból – a francba. ;)))

És most folyamatosan az zakatol az agyamban, amit az egyik tanfolyamon kellett ismételgetni: „az én szükségletem pont ugyanolyan fontos, mint a te szükségleted”. Egyszerű, nem? Akkor miért lett könnyes a szemem miközben ezt hajtogattam vadidegeneknek?

Megint ugyanoda lyukadtam ki: ha megtalálod az egyensúlyt, ha tudod, hogy rendben vagy, kerek és egész, akkor ez a problémakőr is kilőve. Egyre kevésbé kapaszkodsz odakint, mert egyre stabilabb az idebent.

2010. február 9., kedd

A Köldökcsakra - Második feladat

Figyelj egy nap hányszor jut szóhoz az Egód. ha kétséged van ez az Egód-e, akkor biztos lehetsz benne, hogy igen :)

A Köldökcsakra és az Ego

Gondoltam túl leszünk az elején a nehezén.

Amikor elkezdtem úgy öt éve intenzívebben foglalkozni az ezotéria világával, az Ego nekem azt jelentette, az a részem, amelyik önző. Az első meglepődésem akkor volt, amikor éppen taglaltam valakinek „sérelmemet”, amit egy barátom okozott, kiszínezve sértettségemet, hogy én majd nem fogok vele egy ideig beszélni, mire csak annyit mondott: ez az Egód. Ajjaj, hogy is van ez? Nem is voltam önző, akkor miről beszélünk?

Az Egó most éppen azt jelenti számomra, hogy az ÉN-kép, így nagybetűvel az eleje. Egy olyan kép önmagamról, ahol a világom középpontja ÉN vagyok. Minden egyéb csupán egy önmagamhoz viszonyított pont. Hozzám képest jó vagy rossz valami, megfelelő, vagy alkalmatlan. Igen, a kishitűségnek is itt a helye, mert ÉN bezzeg nem tudok olyan szépen énekelni, RÁM nem mosolyog olyan szépen az a srác és NEKEM senki nem mesél semmi fontosat.

Akkor mi az ego? Az a részem, aki már csak azért sem megy arrébb a buszon, hogy más is beférjen, megsértődik egy „ki”nevetésen, nem hagyja magát egy vitában, megmondja a tutit akkor is, amikor tudja, hogy ez nem segít, a nekem jár, a velem ezt nem lehet megcsinálni és még sorolhatnám.

Van egy kedvenc mesém, amit még kedves tanáromtól M. L.–tól hallottam. Az a különbség a nyugati és a keleti ember között, hogy ha Nyugaton valaki fogja egy másik ember édesanyjának a fényképét és megtapossa, megköpködi, miközben trágár szavakat mond, a nyolc napon túl gyógyuló sérülés szinte garantált. Mindez Keleten maximum nevetést vált ki. Miért? Mert az édesanya semmit nem veszített értékéből, milyenségéből, nem esett baja és az érzések iránta sem változtak. Az, aki a „sértésre” ütött nyugaton, na az az Egó.

Az Egó azért nem az elsőszámú közellenség. Van az életben számos olyan pillanat, amikor tudnunk, éreznünk és cselekednünk is kell, hogy ÉN vagyok a legfontosabb és nem csak a vészhelyzetekre gondolok. Néha előtérbe kell helyezni magunkat, mert az „álszerény” visszahúzódás is csak EGÓ (ÉN bezzeg…).

Megoldás? Nem tudom. ;))) Folyamatosan azt érzem az Egóval kapcsolatban, hogy kardélen táncolok. Gyakran kileng a mérleg nyelve, de hiszem, hogy ilyenkor van az Énemnek egy része aki jegyzetel. Talán azok a kilengések nem is olyan intenzívek mostanában. (Hallod kisÉN, ez se maradjon ki a listából). ;)

2010. február 8., hétfő

Köldökcsakra – Első feladat

Be kell vallanom, ez a kedvenc trükköm ilyenkor. télvíz idején. Ha fázol akkor koncentrálj minden figyelmeddel a köldöködre. A Szexcsakránál már megtapasztalhattuk mekkora ereje van a koncentrációnak, itt is érdemes kipróbálni. Meséljetek mi történik. Lustábbaknak, vagy gyakorlatiasabb megoldás kedvelőinek ajánlom még a forró gesztenye tapogatását a zsebben. ;)

A Köldökcsakra

Elérkeztünk a Köldökcsakrához. Ha emlékeztek rá, ez a köldöknél van ;)))) Ennek a csakrának az eleme a Tűz, a hozzá tartozó szervek az epehólyag, a máj, a gyomor és a szem. Általában sárga színt szoktak társítani hozzá.

Megint valami rejtélyes számomra: a Kos- Mérleg tengely az asztrológiai megfelelője.

Hát itt lesz miről beszélgetnünk, mert ide tartozik az Ego (az a drága), az a képesség, hogy nemet mondjunk másoknak, az elismerés fogalma, itt vannak elraktározva az aggodalmaink és a félelmeink, a hatalom kérdése is itt vitatható meg. Szép kis hétnek nézünk elébe. ;)

2010. február 7., vasárnap

Jorge Luis Borges: Idő múltán

A Szexcsakra arról is szól hogyan viszonyulunk máskhoz. Ezt Borges nálam sokkal szebben fogalmazta meg, hát tessék:

Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret..
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet..
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni , hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hiányozni kezd a régi..

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni....egy sír fölött haszontalan...

MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...

2010. február 4., csütörtök

A Szexcsakra - Negyedik feladat.

Amit szeretnél. :)))

A Szexcsakra és a Tabuk

A blog elején említettem, hogy ideális esetben csakráink a megfelelő sebességben forognak, így biztosítva kellő energia felvételünket a Mindenségből.

Hiába hozzáférhető már a neten, könyvekben, filmen bármi, úgy tűnik nincs többé titok, mégis a lényeg számomra kimarad. Lehet naivitás, de hiszek abban, hogy a szex minden formája energia csere, illetve valamilyen energia létrehozása, még a puszta fizikai aktus létrejöttekor is. Azért van annyi mítosz továbbra is (főleg a női szexualitás kapcsán), mert még mindig bennünk (bennem) van legmélyebben, hogy van a szexnek valami szégyenletes, mocskos, bűnös oldala is. Hogyan beszélnénk így valóban a legtitkosabb álmainkról is, ha többségüket még magunknak sem merjük bevallani, vagy ha mégis, azt is azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. (Legtöbbünknek ezért is jó egyszer elmenni egy szex boltba, mert én ott döbbentem rá, hogy tulajdonképpen az én vágyaim szürkék és unalmasak ;))) ).

Mostani szexuális kultúránk, illetve annak hiánya sokat rontott a helyzetünkön. Nem elég az, hogy a pornó némi kivétellel férfi központú, vannak olyan nők, akik szabályosan selejtesnek érzik magukat, mert nekik nem nyerő az orális szex, mindent bele elölről, hátulról, majd befejezem az arcodon / melleden forgatókönyv. Furcsa, számos esetben mennyire tud nyomasztani egy elképzelt kép, aminek semmi köze a valósághoz. Persze, a MOST, minél gyorsabban mentalitás sem sokat segít az ilyen jellegű játszadozásoknak.

Járjuk néhányan az „önismereti” csoportok ilyen vagy olyan válfaját (pszichodráma, belső gyermek, családállítás, stb), mégis a tanterem falain kívül majdnem lehetetlen feladatnak tűnik, hogy lassítsunk és figyeljünk magunkra, befelé, amolyan előjelek, előítéletek nélkül. Kínosan ügyelünk, hogy hazaérve azonnal benyomjuk valamelyik gép gombját (legyen az TV vagy számítógép, esetleg zene), hogy nehogy magunkba maradjunk. Én is ezt teszem. Ha nem tudom igazából ki vagyok, honnan tudnám mit akarok, mire vágyom? Honnan tudnám ezt elmondani a másiknak, sőt ha magamra nem tudok figyelni, értem-e vajon azt, aki éppen összefonódik velem?

Sok az elfojtott szexualitás (stílusosan, blokkolt csakra), mégsem hiszem, hogy a valódi szabadságot a teljes korlátlanság adná meg. Hogy mik az ÉN korlátaim?

• Mindent szabad, ami két testileg és lelkileg felnőtt ember szabad akaratából történik, azaz az én szabadságom pont addig terjed, ameddig nem avatkozik a másikéba.

• Ne hazudj: se érzelmet ahol nincs, se részbeni függetlenséget. Vagy az vagy, vagy nem. Nincs középút. Ebből következik, hogy nem hiszek a párhuzamos kapcsolatokban. Nem mondom, hogy soha nem kívántam meg felebarátom párját, de tettig sosem jutottam. :D

Innen aztán szabad a pálya: normális az, ami Neked és Párod számára normális. Már „csak” meg kell találni a hasonló igényű partnert, aztán lehet gyakorolni a valódi figyelést magunkra és egymásra. Elvben nem is olyan bonyolult, hogy ez a csakránk rendben legyen.

És hogy mi legyen az éppen egyedülállókkal? Egy közmondás jut eszembe: segíts magadon, és az Isten is megsegít. ;) Az okosok szerint a nők egy idő után le tudnak szokni a szex puszta gondolatáról is, de az energia ilyenkor elakad és ez fizikai síkon is tud problémát okozni. Valahogy úgy van ez, mint az első osztályú belga praliné: minél többet eszel, annál inkább kívánod. ;)

Türelem

Kicsi szünet, de látogass vissza gyakran, hamarosan folytatom. :)

2010. február 3., szerda

Csak úgy - Oriah Hegyi Álmodó - A felkérés

Nem arra vagyok kíváncsi, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem az érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nemcsak az érdekel, hogy milyen bolygók vannak kvadrátban a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
átjárjon tetőtől-talpig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem az érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha éppen nehéz napod volt, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nemcsak az érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem az érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni akár az üres pillanatokban is.

2010. február 2., kedd

Szexcsakra – Harmadik feladat

Az előző infók csak lehetőségek!!! Ha valakinek mégis sikerült felkelteni tornász kedvét, akkor legyen feladat ezen golyók beszerzése a héten. Tudom, hogy sokan nem voltatok még szex boltban. Bátorításként: Amikor úgy 3 éve először elmentem egybe, egészen addig irtó büszke voltam „felnőttes, érett nő” viselkedésemre, amíg tíz méterre nem voltam a bolt ajtajától. Aztán beijedtem és igen erős volt a vágy, hogy továbbsétáljak, mint aki éppen csak erre járt. Mély levegő, „mostvagysoha” érzés, és berobbantam az ajtón, ami olyan hatást kelthetett, mintha egy éhező szabadult volna be az ingyen konyhára. Vicces volt. Így utólag legalábbis. :D

A Szexcsakra és a Női Szexualitás

Pár hete két óra között az egyik legnagyobb magyar cég menzáján, két falat közt szegeződött nekem az alábbi kérdés:
- Neked van hüvelyi orgazmusod?
Igyekeztem nem mellé nyelni, majd kinyögtem:
- Hogy érted?
– Úgy, hogy kizárólag hüvelyi úton, a csiklód izgatása nélkül el tudod-e érni az orgazmust.
- Nem (mindig) – válaszoltam pironkodva, mintegy bevallva a fogyatékosságomat, mire kiderült, hogy az asztalnál ülő lányok közül senki.
Gyorsan körbekérdeztem lány és asszony ismerőseimet és SENKIT nem találtam, aki igen (ezzel nem azt állítom, hogy nincs ilyen). Google bácsi szerint a nők 25%-a legalább képes erre. Hm. Megkérdeztem híresen nőfaló kedves barátomat is, a tippje annyi volt, kevesebb, mint 50%. A barátnőm által megkérdezett fiúk egyike sem közelítette meg a helyes számadatot. Éljen az ágybani kommunikáció.
A jó hír, hogy a hüvelyi orgazmus tanulható. Naná, hogy nem egyik napról a másikra. Többféle módszer van, a két legismertebb az intim torna és a Gésa golyók használata. Na, utóbbi „kezelési útmutatóját” is nehéz volt összerakni. Vicces, de nincs a neten normális leírás. A Gésa golyóknak két típusa van. Az egyiket örömszerzésre találták ki, a másikat edzésre. Az edzésre kitalált kb két centi átmérőjű és nem köti össze semmi, amíg örömszerző rokonát igen. Erre a célra az „edző” típus a jó. Rövid használati leírás: kb. a hüvely közepéig kell felhelyezni az EGYIK golyót és mintegy 15 percig sétálni, hajolni, ugrani, bármit csinálni, ügyelve arra, hogy a helyén maradjon. Ha ez már jól megy, akkor jöhet a második és immár kettőt próbálj bent tartani ugyanúgy 15 percig. Haladóknak: előbb – utóbb újra stimulálódnak az idegvégződések a hüvelyfalban és nemcsak érezni fogod a golyókat egyre intenzívebben, de megtanulhatod hogyan mozgasd a hüvelyfal különböző szakaszait egymástól függetlenül. Profiknak: cseréld meg a két golyó sorrendjét odabent. Igen, lehetséges. A pozitív hatásait ugye nem kell elmondani? Kezdetben érezhetsz menstruációs görcsre emlékeztető alhasi fájdalmat, ez nem más mint az izomláz, nyugi.
Van egy harmadik típusú orgazmus: a méhen belüli. Hát elég (ki)ütős. Könnyen elsajátítható a Multiorgazmusos pár című könyvből. Javaslat: érdemes egyedül gyakorolni, és ha már automatikussá vált, akkor bedobni a közösbe.

2010. február 1., hétfő

Szexcsakra - Második feladat

Nem könnyű:
Fokozottan figyeljünk Hölgyeim, hogy a Férfiak Férfiak lehessenek ma, és Uraim éreztessék, hogy Nők vagyunk és nincs is ezzel semmi baj. :)

A Szexcsakra - A Férfi - Női Polaritás

Azt találtam ki kezdjük ezt a játékot önmagunkban. Mostantól kicsit hűtlenebb leszek a férfiú olvasókhoz, mert leginkább az e heti témát női szemmel tudom megközelíteni. Bocs. 
Sokat szoktam gondolkodni és beszélgetni is arról milyen nőnek lenni ma. Persze szokás szerint nem jutottam sehova, semmi nagy végső következtetésre. Van olyan helyzet, ha az ember egyedül él, hogy meg kéne oldani olyan feladatokat, amik nem nőiesek. Ilyenkor jó esetben (például az enyémben) lehet kérni apucit, segítsen. Van sok olyan szituáció, főleg munkában, amikor férfiként kell helytállni ezen felül is. Nem azért kemények a nők, mert „ki-a-jobb” harc a férfiakkal, hanem mert muszáj, sőt, rosszabb, én például azt hiszem, hogy így nem leszek kiszolgáltatott, sebezhető sem. Ez egy jó kis 22-es csapdája, mert ha a nőiesség hozza ki a pasikból a férfiasságot, akkor jól elszúrtuk. Pedig szükség van rájuk. Nem (csak) azért, hogy elmondják melyik a jó égő a nappali lámpába, hanem mert egyszerűen hiányzik a férfi energia.
Útálom a szingli szót, mert amolyan öntudatos, sikeres, egyenesen előre hangulata van. Többségünknek pedig inkább segítségre van szüksége, amolyan lazíts, le a bástyákkal, nem lesz semmi baj észhez térítésre. Értem én, hogy a fene akar férfi létére még egy koloncot a nyakába, de Uraim, pont elég azt hazudni egy pár perces ölelésben, hogy minden rendben lesz, meghallgatni a Nektek irracionális félelmeinket, hogy aztán meghódítsuk másnap a világot újra, de legalábbis megpróbáljuk. Nem Veletek szemben, hanem többszörös erővel, mert otthon lehetséges a „fegyvertelen”. Akkor azt hiszem mindent meg is teszünk azért, hogy az az otthon Nektek is fészek legyen.
Azt hiszem, mindebből egyetlen úton lehet kitörni. Ameddig nem találjuk meg magunkban a Nőt és a Férfit, amíg a másik visszajelzéseiből, bizonygatásából keresünk önigazolást, illetve annak hiányában összeomlunk vagy agresszíven „visszatámadunk”, addig újra és újra csak a saját félelmeinkkel találkozhatunk és nem igazán egymással. Hát lányok, legyünk Nők és Uraim, legyenek Férfiak. :)