A Homlokcsakra – „kövesd intuíciódat, és megmutatja, mit kell tenned”

Sokáig nem értettem miért kell a spirituális úton például meditálni. Az egész ott kezdődött, hogy fizikailag szabályosan rosszul lettem egy-egy meditáció alatt-után. Ezen felül hosszú időt ücsörögtem egyre kényelmetlenebb pózban és a semmire kellett volna gondolnom, amikor a fájdalomtól legszívesebben ordítottam volna úgy elgémberedtek a lábaim. Hogy mi ebben a jó? Persze szorgalmasan csináltam, mert azt mondták így kell. Valószínű, a racionálisabb énem (hívjuk elegánsan bal agyféltekének) elunhatta ezt, mert olykor sikerült tényleg a semmire gondolnom, aminek rögtön annyira megörültem, hogy „éljen, sikerült!”, mire rájöttem, hu basszus, ez is egy gondolat, elszúrtam, kezdhetem elölről. Rosszabb napokon egy kis gonosz belső hang is bele-bele dumált olykor, akinek a legkedvesebb mondata is az volt: Te tiszta hülye vagy, mit ülsz itt, mint az a bizonyos banánevő a köszörűkövön?

Hát így kezdődött. Az első fordulópont akkor volt, amikor egy spiri-táborban engedélyt kaptam, hogy az előadást, gyöngyöt fűzve hallgassam. B. ekkor mondta, hogy a gyöngyfűzés is egy fajta meditáció számomra. Mi van? A meditálásért nem kell megszenvedni, alaposan? De hát ezt élvezem… azt meg nagyon nem.

Harmadik állomásom a vezetett meditációk világa volt. Ezt szerettem. Már megszoktam addigra a meditációs pózt, fájni sem fájt és közben olyan volt, mint mesét hallgatni, amit imádok. Jó, néha kicsit bennem volt, hogy na, ne szüttyögjünk már, mehetünk tovább, megcsináltam a feladatot, amire a meditáció kér, haladjunk. Egészében véve azért jó volt, igaz nagyrészt nem igazán meditáció, de legalább nem szenvedtem.

Most a negyedik állomás van, a meditáció átalakul még nevenincs dologgá. Biztos van még innen tovább is, ahogy J. mondaná, de véééégre leesett minek ez az egész hacacáré. Igaz, hogy írtó jó érzés, különösen nagy tömegben mantrázni, meditálni, sőt én igenis többnek éreztem magam attól, hogy ilyen húdemagasztos dolgokat csinálok. Jól néz ki, ha az ember faarccal lótuszülésben elvan, mint a befőtt akár egy órát. Remek önmarketing (csakazértsenem mondom ki KI szokott még ennek örülni).

Mindez sajnos megint csak a díszlet. Most úgy érzem az egész arra volt jó, hogy megtanuljam mi az lelassítani annyira, hogy halljam, mi megy belül, aztán meg hogy ne halljam már azt sem, mi megy belül, hogy így halljam igazán. Ott van az intuíció mindannyiunkban, csak a rohanástól nem halljuk, nem látjuk. Nem az a fontos hogyan csinálod a lassítást és befelé figyelést, hanem hogy ne ahhoz ragaszkodj, hogy úgy látszódjon, mintha csinálnád. Egyszerűen csináld (egyébként nem, nekem nem volt egyszerű, és most se megy mindig). Néha kivasalni egy kupac ruhát mélyebb meditációhoz vezet, mint egy dombtetején kuporogni. Azért azt az élményt se hagyd ki. Érdemes kipróbálni mindent, mert sohasem tudhatod Neked mi jó, illetve mikor mi vezet Téged a következő lépcsődhöz… tudod, csak befelé figyelj, akkor nagy baj nem lehet.

...és egy kicsit (?) benne vagyok én...

Ha megtenném, amit nem teszek,
Ha nem hinném, amit elhiszek,
Már többet tudnék az elhallgatott mondatokról.

Az életben annyi mindent nem értek,
Hogy egyre jobbnak érzem, amit megértek,
És szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól.

(...)

Én szerettem azt, akit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt

(...)

Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,
Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,
Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk még

Hogy gyanakszom arra, ami homályos,
És örülök annak, ami világos,
Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép.

(...)

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán

Homlokcsakra – Első feladat

Mindegy hol vagy. Csak vegyél néhány mély levegőt és próbálj meg ellazulni. Most szépen idézd fel a szobát csukott szemmel, ahol tartózkodsz. Próbáld nem csak az emlékezetedet használni. Figyelj milyen érzés a tárgyak távolsága. Milyen érzés az, ami közelebb van hozzád, és ami akár egészen távol. Most érezd a színeket. Erősebb vagy gyengébben érzed a sötét, a világos, a meleg vagy a hideg színeket?

Nyisd ki a szemedet és tegyél egy asztalra különböző tárgyakat. Ez lehet egy könyv, a kulcsod, egy szem krumpli, egy cserepes növény, bármi. Csukd be a szemed és tartsd a nyitott tenyeredet a tárgyak fölé. Ne siess, lehet, hogy pár másodpercig nem érzel semmit. Az se baj, ha az egész játék alatt nem érzel végig semmit. Ne felejtsd, csak játszunk. Nézd meg van-e olyan tárgy, ami fölött hideget, meleget érzel, esetleg bizsereg, csipked? Huzatban tuti a siker! :)))

A Homlokcsakra – A Harmadik szem

Érdekessége, hogy ehhez már nem tartozik elem, mert az anyagi síkon túl van. Érzékelése a hatodik érzék, ide sorolható a megérzés, avagy intuíció is. A hozzá tartozó testrészek az agy, az arc és az orr, színe az ibolya. Kulcsmondata: Felelős vagyok az életemért. (hm)

Kulcsfogalmai továbbá a bizalom, a felismerés (avagy AHA érzés), a tiszta érzékelés, és itt lakik a lélek is.

A harmadik szem az a „szervünk”’ amivel nem a fizikai világban látunk. Nem kell ide nagyon transzcendentális dolgokat kötnünk, hanem gondoljunk azokra az esetekre, amikor megérezzük, ha egy szerettünk nincs jó passzban, amikor csak úgy a semmiből zseniális ötletünk támad, amikor hirtelen megértjük az összefüggést dolgok között. Ezt hívják belső látásnak.

Ellensége az a részünk, aki éppen dagadozik attól, hogy ennyit emlegetjük: az EGO. Ő az a rész, aki racionálisan jól megmagyarázza, hogy miért hülyeség is az ami „beugrott”, „csak az jutott eszembe, hogy”. Kikapcsolni nem tudom hogy lehet, még nem sikerült. Jó eszköznek tűnik az, hogy figyelj, mikor milyen érzés van benned, amikor a belső hangod szól és milyen érzés az, amikor az EGO dumál. Általában visszafele pörgetve meg lehet elég határozottan mondani, hogy éppen kinél volt egy gondolat közben a mikrofon. Nagyon fontos, hogy megtanuld felismerni pontosan a benső hangodat, bár ebben a nagyon zajos világban nem mindig könnyű. Egy biztos, megéri a melót.

Torokcsakra – Mondjam, vagy ne mondjam?

Előre is elnézést a várható csapongásért, de még nincs „kész” bennem a téma.

Az egész onnan indult, hogy az utolsó fél évem egyik legnehezebb tanulási pontja elfogadni azt, hogy aki nem kéri, annak nem lehet segíteni. Sőt, ez ragozható is tovább, aki nem akar maga változni, változtatni, azért nem tehetek semmit. Igaz, azért sem tehetek semmit, aki akar. De hogy a francba kell végignézni azt, hogy valaki minden erejével fejjel a falnak rohan?

Az egyik kitérő a téma elől az a hozzáállás, hogy az ember csak nem lehet olyan arrogáns, hogy úgy áll hozzá, majd csak rájön a másik arra a zseniális megoldásra, értelmezésre, amit magunkénak és egyben a tutinak is hiszünk. Vagy jobb az, ha részvétlenné válunk? Oldja meg mindenki a maga baját?

Valahol itt toporogtam hónapokig, mire meg mertem kérdezni magamtól: nekem miért van szükségem arra, hogy segítsek másoknak? Hát jobban jártam volna, ha azt kérdezem mit egyek vacsira. A válasz fájdalmas volt. Nekem van szükségem arra, hogy a segítő szerepében tetszelegjek. Jaj és még egy jaj. Ugyancsak tótágast állt bennem a világ. Nem kellett sokáig agyalnom viszont azon, hogy mindaddig, amíg mások problémáin gondolkodom, sopánkodok, befogom (vagy nem) a számat, addig a sajátoméval nem kell foglalkoznom. Gáz. Ezek szerint ez egy szamaritánusi öltönybe öltözött gyávaságos menekülés?

Miféle klassz kis EGO játék ez már megint? Sikerült olyan mechanizmus rendszert kiépíteni, aminek a kapcsán a legönfeláldozóbb és legszerethetőbb énem játéka nem volt több mint gyorsétterem az önimádatom növelésére? Egy fajta jótett helyébe szeretetet vásárolj játszma? És hova lett az a fene nagy elfogadás bennem? Milyen alapon ítélkezem valami fölött, hogy jó vagy rossz? Honnan is láthatom innen, hogy kit melyik út minek a megtanulásához visz? Miért van szüksége az Énnek arra, hogy azt higgye, tehet bárkiért is bármit, csak hogy magáért ne kelljen?

Á. tanfolyamáról az egyik kedvenc mondatom: Nem fizethetsz senkinek, hogy elvégezze a fekvőtámaszaidat. Visszafelé is igaz. Nem végezheted el más helyett az ő fekvőtámaszait. No de a magunkét már tényleg ideje lenne lenyomni!

Torokcsakra - Második feladat

Vedd fel a telefont, nyisd ki az e-mailt, de csak arra használhatod, hogy legalább egy emberrel egyeztess MOST időpontot egy beszélgetésre, akivel már olyan régen halogatod, de ha ott vagytok már, nem is érted miért nem találkoztok hetente.

A Torokcsakra és a Kommunikáció

Mielőtt nagyon belemerülnénk, egy jó hír: a Torokcsakra egyik gyakorlata igazán örömteli: énekelj. Jó félelem, düh ellen is.
Hát akkor kommunikáció. Nagyon hiányzik. Ünnepnapokká léptek elő azok az alkalmak, amikor úgy van lehetőségem beszélgetni szemtől szemben valakivel, hogy mindketten éppen tudunk nyitottak lenni a másikra. Nem hangosabbak a gondolataink, az aktuális problémánk, mint a másik szava. Futunk egész nap, kergetjük már sokszor azt sem tudjuk a mit és órákat töltünk feleslegesen egy-egy helyen, mert azt hisszük azt várják el tőlünk. Hetekkel előre meg kell néha beszélni egy jóízű kávés eszmecserét, és akkor is gyakran a második aggódó mondatom: meddig érsz rá?
Éppen a hétvégén hallgattam meg egy összeesküvés elmélet részletet, miszerint direkt van akadályoztatva a kommunikáció az emberek között, mert az egyes elszigetelt ember jobban irányítható, mint egy közösség. Nem igazán tudok ehhez hozzászólni, de elég ijesztő volt, még a puszta gondolat is. Álszent lennék, ha most az internetet kezdeném szapulni, hiszen jómagam is sokkal többet töltök előtte, mint kéne. Azt sem tagadhatom, mekkora öröm volt olyan barátokkal felvenni a kapcsolatot segítségével, akikről 24 éve nem tudtam semmit. Valahogy azért ez még sincs így jól. Azért könnyebb a monitor mögül beszélgetni, mert akkor nem kell elmenni, készen, konzervben kapom a másikat és csak egy klikkel irányíthatom a szituációt? Vagy mert nem kell a másikra 100%-osan figyelni? Lehet közben számos más dolgot csinálni? De akkor mi végre az egész színjáték? Miért vannak olyanok, akik csak azt tartják szórakozásnak, ha az ordító zenében nem hallják egymást? Félünk, hogy már nincs mit mondanunk, vagy talán soha nem is volt?
Néha úgy érzem, folyton menekülünk. Előre legyártott válaszaink vannak a rutin kérdésekre és úgy élnek le éveket emberek egymás mellett, hogy nem hangzik el fél tucatnál több igaz, valódi mondat egymás között.
Munka után többségünk siet haza, már útközben szól a zene, otthon a TV és már saját magunkkal sem tudunk beszélgetni. Nem halljuk azt a belső párbeszédet ami figyelmeztet: hééé, ideje indulni, irányt váltani, vagy odafigyelni hogy vedd végre észre mit akarsz és tegyél is érte.
Hány millió kimondatlan mondat reked bent egy nap, mert a másiknak nincs ideje, mert van jobb dolga is, mint engem meghallgatni, mert jajistenemmitszólna, mert tudom, ő nem ezt akarja hallani, mert a csend jobb, mint a veszekedés, vagy mert egyszerűen nem mondhatom ki. Miért is nem mondhatom ki?

Torokcsakra – Első feladat

Végy egy papírt és 15-20 percen keresztül figyeld meg és ÍRD IS LE a belső monológot. Figyelj a képekre, érzésekre, érzetekre is. Hiszen „bent” sem csak pusztán szavakkal kommunikálunk.

Torokcsakra – Első fejezet

Kis emlékeztetőül, ott található ahol a nyak belefut a törzsbe, a két kulcscsont találkozik, az a kis mélyedés. A hozzátartozó testrészek a gége, a hangszálak, a nyak és maga a száj (juhéj, végre egy indok miért költöttem a napokban fél vagyont négy gyönyörű rúzsra). :) A csakra színe a kék (torokgyulladásnál remek trükk a kék sál viselése, illetve lányoknak a kék ékszer). Asztrológiai megfelelője az Ikrek-Nyilas tengely.
A fogalmak tekintetében ide tartozik a hiteles, őszinte kommunikáció, az érzések és a gondolatok összehangolása, valamint az önuralom, a beszéd-hallgatás egyensúlya, a fülelés.
A kommunikáció alatt nem feltétlenül a beszédkészséget értem, hanem azt a képességet, hogy tudjuk teljesen nyitottan befogadni saját és mások valódi szükségleteit, igényeit, érzelmeit, információit, illetve ezeket ki is tudjuk közvetíteni a lehető legpontosabban a külvilág felé; nem csak beszéd, hanem minden egyéb csatornán keresztül is. Ugyanide tartozik számomra a belső kommunikáció, azaz első lépésben legalább saját magunknak merni megfogalmazni mi az ami éppen hiányzik, mi az amit az adott pillanatban pontosan érzünk, vagy hogyan is hangoznak a gyorsan elkergetett gondolatok.

Folytassuk

Mielőtt újra belefogok az írásba, köszönettel tartozom azoknak, akik nem hagyták, hogy ez a projekt félbeszakadjon. A legtöbb gondot számomra a Torokcsakra jelenti. Talán nem véletlen, hogy egész életemben idegenvezetőként, kereskedelmi képviselőként, tolmácsként és most tanárként is a torkommal keresem a kenyerem. Ha huzamosabb ideig kizsigerelem a szervezetem, azt mindig a torkom jelzi először. Pánikban a torkomban dobog a szívem, és ha félek is ott érzem a szorítást, sőt valahogy a sírás is onnan zubog fel. Sok indokom van miért nem folytattam hosszú ideig a blogomat, de az okok, elsősorban a fentiek. Még egyszer köszönöm, hogy ki-ki vérmérséklete szerint nem hagyta, hogy megfutamodjak! :) (Jelen sorok írása közben megfájdult a torkom, pedig eddig semmi bajom nem volt.)

Addig is

A szavak ablakok (vagy falak)

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabdítanak.
Célom: úgy szólni, és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

Ruth Bebermeyer

Szünet

Bocs, kicsit sok történik kint is bent is, folyt köv hamarosan.

Szívcsakra - Harmadik feladat

Osszunk annyi Bolyhost amennyi csak eszünkbe jut. Ránk fér.

Dunai Lilla: Meleg Bolyhos mese

Ma egy mesét hoztam Nektek:

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgy hívták őket, hogy Tamás és Margit. Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli.
Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban.
Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost.
A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság.
Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósak lesznek, ettől összetöpörödnek és meghalnak.
Azokban az időkben nagyon könnyű volt Meleg Bolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz, és azt mondhatta: „Szeretnék egy Meleg Bolyhost!” Akkor csak belenyúltál zacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában is elfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagy bozontos Meleg Bolyhossá növekedett.
Akkor aztán rátetted az illető vállára, fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jó érzéssel töltötte el.
Az emberek mindig kértek egymástól Meleg Bolyhosokat, és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapni belőlük.
Mindig tele volt velük a környék, emiatt mindenki többnyire boldog volt és meleget és lágyságot érzett.
Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyan boldog volt, hogy senki nem vásárolt nála szerelmi bájitalt és csodatevő balzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és nagyon gonosz tervet eszelt ki.
Egy szép reggelen a boszorkány odalopódzott Tamáshoz, míg Margit a kislányukkal játszott, és a fülébe súgta:

- Nézd csak, Tamás, látod azt a sok Bolyhost, amit Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül kifogy belőlük és egy sem marad számodra.
Tamás meghökkent.

- Azt akarod mondani, hogy nem lesz mindannyiszor egy Meleg Bolyhos a zacskónkban, ahányszor csak belenyúlunk? - kérdezte a boszorkánytól.

- Nem bizony, egyáltalán nem, - felelte a boszorkány - és ha egyszer kifogytál, akkor annyi. Több már nem lesz.

- Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt.
Tamás szívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnak Meleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és nagyon ingerült lett, mert nagyon szerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemaradni róluk. Azon kezdett gondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekre és másokra költi.
Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamás elkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette őt, nem adott már olyan gyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.
A gyerekek látták ezt és megtanulták, hogy rossz dolog Meleg Bolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket, vagy kedvünk van hozzá. Ők is nagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csak érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők is ellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhost adnak ki a kezükből. Bár minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost, ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele, és egyre fösvényebbé váltak. Csakhamar az emberek észrevették a Meleg Bolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni. Elkezdtek összetöpörödni, és volt, aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosok hiányától.
Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni, habár úgy tűnt, ezek sem segítenek.
Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akarta igazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnak bájitalt és balzsamot venni), így hát új tervet eszelt ki.
Mindenkinek adott egy zacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hideg volt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében Hideg Szúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget érzett, hanem hideget és szúrást.
Viszont megóvta az embereket az összetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta, -„Kérek egy Meleg Bolyhost”-, az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, azt felelték:

- Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy Hideg Szúróst?
Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy Meleg Bolyhoshoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát és a végén Hideg Szúrost adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltak meg, sokan voltak boldogtalanok és érezték hidegnek és szúrósnak magukat.
A helyzet nagyon bonyolulttá vált. A Meleg Bolyhosok, amikről eddig azt gondolták, elérhető, mint a levegő, rettentően értékessé váltak. Emiatt az emberek mindenféle dolgokat megtettek, hogy hozzájuk jussanak.
Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, öten összejöttek, és sosem tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek. A boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni, és a Meleg Bolyhosokat kizárólag egymás számára tartogatták. Azok, akik megfeledkeztek magukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert tudták, hogy partnerük valószínűleg megérzi a veszteséget. Azoknak, akik nem találtak bőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellett dolgozniuk a pénzért.
Egy másik dolog is történt. Néhány ember a Hideg Szúrósokat - ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetőek voltak - pelyhekkel és fehér festékkel vonva be őket, Meleg Bolyhosként adta tovább.
Ezek a Meleg Bolyhos utánzatok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézséget okoztak. Például két ember összejött, és szabadon cserélt Műanyag Bolyhost, amitől feltehetően jól kellett volna érezniük magukat, ehelyett rossz érzéssel váltak el. Minthogy azt hitték Meleg Bolyhosokat cseréltek, az embereket ez nagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük, hogy Műanyagból készült Bolyhost kaptak.
Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött, mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, mikor legkevésbé várják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba, és nem találnak benne több Meleg Bolyhost .
Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalan vidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt, hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak.
Szabadon adta őket, még akkor is, ha nem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak. Néhányan kifogásolták, mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosok elfogyásától.
A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte. Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyant rá.
A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak a gyermekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. A törvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedély nélkül adja ki Meleg Bolyhosait.
Sok gyermek azonban látszólag nem tudta vagy nem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta a Meleg Bolyhosok egymásnak adását, ahányszor csak kedve támadt, és mindig, hogyha kérték rá.
Minthogy nagyon-nagyon sok gyermek volt - csaknem annyi, mint felnőtt - úgy nézett ki a dolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.
Mostanában nehéz megmondani, mi jön, mi történik. Vajon a törvény és rend ereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek is csatlakoznak majd Dús Asszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi Meleg Bolyhos, amennyi kell?
Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat, mikor olyan boldogok voltak és a Meleg Bolyhosok korlátlanuk álltak rendelkezésre, újra elkezdik szabadon osztani Meleg Bolyhosaikat?
A harc elterjedt a földön és valószínűleg ott is folyik, ahol te élsz. Ha akarsz - és azt remélem, hogy akarsz -, te is csatlakozhatsz hozzá azzal, hogy szabadon adod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges ember vagy, amilyen csak lehetsz.

A Szívcsakra – Második feladat

Kérésre egy újabb meditáció. Ne felejtsd el, LAZA váll, EGYENES gerinc, tenyerek FELFELÉ, szemek BECSUKVA – nem ér lesni. ;) Lazítsd el az egész tested alulról felfelé haladva. Állj meg minden egyes testrészednél és egyszerűen lazíts az izmaidon.

Most képzeld el a szívedet. Nézd meg egy kicsit távolabbról micsoda erő feszíti, micsoda csodálatos ritmusban dobog és végzi a dolgát megállás nélkül. Most menjünk bele. Itt vagy a szívedben, pont a közepén állsz, mint valami nagy teremben. Ha jól megfigyeled, a kezedben egy vödör van három flakonnal. Az első flakon kék. Emeld most ki a vödörből. Ebben olyan szer van, ami lemossa az összes lerakodást a szív faláról, amit egészségtelen táplálkozásod vagy kicsit hajszoltabb életmódod okozott. Spriccelj bátran belőle és egy puha ronggyal törölj át minden szegletet a szívedben, aminek szüksége van az ápolásra. Ott van a rongy is a vödör alján.

Ha végeztél, vedd elő a piros flakont. Ez lehet egy kicsit csípni fog, de ne félj, éppen csak egy szúnyogcsípésnyit. Fújd le azokat a homályos, néhol fekete részeket, amiket a bántó szavak, a cserbenhagyottság érzése, a szomorúság, a magány és más kellemetlen érzések okoztak. Fújd csak le a hegeket is nyugodtan. Lásd, ahogy az enyhén maró hatású szertől ezek szép lassan leolvadnak a szíved faláról és mögötte csak egészséges szövet van. Ez a szer ártalmatlan a szívednek, fújjál bőven a sötétebb részekre. Végezz alapos munkát, hidd el, megéri.

A harmadik flakon nagyon csillog. Nem emlékszem milyen színű, ezüst, arany, esetleg rózsaszínű? Nézd csak meg, tudni fogod. Ezzel fényesíteni fogunk. Ahogy az ablakot tavasszal, itt is most mindent megteszünk azért, hogy láss kifelé, hogy be tudd engedni a fényt, engedd, hogy benézzen aki erre jár, és messziről köszönthesd aki utadba kerül.

Ha végeztél, akkor menj körbe. Ott van még nálad mind a három flakon. Használd őket nyugodtan, ha véletlenül kimaradt valami és csak most veszed észre. Amikor minden tökéletes, ülj le a szíved közepére és pár percig köszönd meg, hogy ennyit dolgozik érted. Töltsd meg hálával és szeretettel.

Amikor jólesik, nyisd ki a szemed.

A Szívcsakra és a Szeretet nyelve

Kislányként azt képzeltem, hogy a szeretet mindent legyőz és pont. Aztán a dolgok egyre bonyolultabbak lettek. Rájöttem, hogy nem elég szeretni, hanem úgy kell tudni szeretni, ahogy a másiknak arra szüksége van (!). Ez tényleg ennyire bonyolult? Azt értem, hogy az ÉN szűrömön és magamhoz viszonyítva mérem fel a világot, de akkor igen nagy mázli kell ahhoz, hogy valakit valóban „kellően” szeressek? Valahol itt tartottam, amikor „véletlenül” elkezdtem Színterápiát tanulni és ott hallottam először Gary Chapman nevét. Elmélete szerint a szeretetet öt féle módon tudjuk kifejezni, illetve érzékelni. Ez az öt nyelv az alábbi:

1. A Dicséret, azaz a pozitív megerősítés.
2. Az együtt töltött minőségi idő (azaz a közös tévé nem ér, sőt az egy szobában töltött idő sem, amikor az egyik olvas, a másik keresztrejtvényt fejt).
3. Az apró és nagyobb ajándékok
4. Szívességek
5. Érintés

Én, az akkor már „nagy önkereső” azt hittem pontosan tudom hogyan működöm, aztán a teszt folyamán ért a nagy meglepetés. Például az ajándékok gyakorlatilag hidegen hagynak, de a minőségi idő nem. A mai napig őrzök SK ajándékokat, illetve hálás vagyok, ha valaki csak rám figyel egy ideig és azalatt semmi más nem fontos. Bár tudatosan figyelem, hogy például tanárként ne tegyem (kivéve a gyerekecskéimmel), de még „latin” korszakomból megmaradt, hogy fontos megérinteni, megsimogatni a másikat.. Az ajándékoktól kicsit néha az az érzésem, hogy „le akartak tudni” valami gyors izével. Persze, hogy nincs igazam, de vicces kép az a férfi, aki mindent a nő lába elé hord, és szegény nem érti, hogy miért egyre ridegebb a nő. ;)))

Szeretet… Vajon hányszor megyünk el egymás mellett szenvedve, hogy nem is vagyok fontos, vagy miért nem érti, hogy nekem ő fontos? Néha egyszerűen azért, mert nem úgy „mondjuk” el érzéseinket, ahogy „értené” a másik. Nem ,ez nem egy újabb „nem akarom észrevenni, hogy már csak a megszokás köt össze bennünket” módszer, de izgalmas lehet mindenféle kapcsolatunkat ebből a nézőpontból is felülvizsgálni. Játékos kedvűek szerezzenek be egy Chapman könyvet és töltsék ki, illetve töltessék ki a tesztet a szívükhöz közelállókkal. ;)

Szívcsakra - Első Feladat

Nincs feladat, csak egy személyes titok. Amikor mentőautó visít el mellettem, kezelhetetlenül dühös vagy bántó valaki a közelemben, esetleg sérteget, régen mindig a tehetetlenség bénítását éreztem. Mára van egy trükköm. Ezeket mind rózsaszínű gömbbe zárom és rózsaszínűben tartom. Ha kicsit mérges vagyok a vagdalkozóra, akkor rózsaszínű labdácskákkal is megszoktam dobálni az illetőt, amik viszonylag nagyok és viccesen kipukkannak, amikor az áldozathoz érve egyre erősíti a rózsa-burkot. Akinek kedve van, próbálja ki. ;)

A Szívcsakra

A színe a zöld, persze szimbolizálhatja a rózsaszínű és az arany is. ;) Eleme a levegő, az érzékek közül a tapintás tartozik ide (íme a Tantra lényege) és a szervek közül a szív, a tüdő, a kezek és a bőr.

Asztrológiai megfelelője az Oroszlán – Vízöntő tengely.

A Szívcsakrához tartozó legfontosabb feladat az együttérzés, de fogunk még beszélni a Gary Chapman féle szeretet nyelvről, a felelősség-felelőtlenség fogalmáról és ide tartozik még az életöröm, a nyitottság, a megbocsátás, a megnyílás.. és a szeretet. Ideális időzítés így Bálint nap után. ;)

A buddhizmus szerint az igazi megismeréshez a szívünket kell használnunk, mint érzékszervet, mert csak a szeretetből fakadó megismerés lehet igaz.

Érdekes, hogy amikor azt akarjuk nyomatékosan kifejezni, hogy én, akkor pont a Szívcsakrára tesszük a kezünket. ;)

Hát ezen a héten majd ezekről beszélgetünk. ;)

Boldog Bálint napot!

Mandalák

A Köldökcsakra - Negyedik feladat

Ismerj el minél több embert ma... és minél többször ismerd el Önmagad. Egy szabály van: csak akkor tedd, ha őszintén, szívből jön. :)

A Köldökcsakra és az Elismerés

Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne rá szüksége. Ez az a fogalom, amit legkevésbé értek. Ha mindenki vágyik rá, akkor miért „alkalmazzuk” olyan keveset? Miért válik természetessé a gondoskodás, ami körülvesz bennünket, az apró figyelmességek, vagy hogy valaki jól végzi munkáját és ezzel megkönnyíti életünket? Kimutatások alapján a dolgozók túlnyomó többsége sokkal jobban motiválható rendszeres dicsérettel, mint bármi mással, hiszen a fizetésemelésnek egy hónapig örül, a második hónaptól már természetessé válik.

Magunkat mikor ismertük el utoljára? Érdemes negyedévente, havonta, vagy akár naponta néhány percet rászánni honnan hova jutottunk. Hibákat javíthatjuk, de a sikereknek örüljünk, bíztassuk és dicsérjük magunkat. Eleinte furcsa, de könnyen megszokható. ;)

Csak úgy

A Köldökcsakra – Harmadik feladat

Na meditáljunk egyet. ;)

Tenyérrel felfelé, egyenes gerinc, laza váll. Induljunk most utazásra odabentre. Nézzük meg az ereket. Indulunk a szívből és futkározzunk ebben a vöröslő alagútrendszerben. Ott hasítanak mellettünk az oxigén molekulák, fejedre vigyázz! Minden egyes nagyobb és kisebb járat szabadon átjárható, semmi lerakódás, semmi szűkület. Ha elkalandoztál egészen valamelyik sejtig, akkor indulj vissza a kéken világító vénákon. Sétálj csak nyugodtan, élvezd a falak rugalmasságát, tisztaságát, akár futkározhatsz is, a szívben majd találkozunk. Amikor megérkeztél, gondold végig micsoda dupla hálórendszert jártál be, micsoda csodálatos biztonság vesz körül. Nem eshetsz LE, egyszerűen megtart, bízz benne. Amíg vagy, ő is van, mindig van és mindig ott van. Nem érhet baj.

A Köldökcsakra és az ÉN

Kicsit mintha emlékeztetne a tegnapi címre. ;)

Szóval nemet mondás. Ugye nem meglepő, hogy ez is nagy kihívás (volt) az életemben. Engem alapvetően két dolog motivált: a konfliktuskerülés és a szeretet éhség (valami olyasmi zajlott tudat alatt, hogy „megfizetem” valaki szeretetét a szívességgel). Ez így utólag leírva elég durván hangzik. Főleg ha még beleveszem azt az óriás-Egó hitet, hogy ha én nem segítek, akkor aztán katasztrófa lesz. ;) Nehéz nemet mondani, mert ha megteszem, nem érezhetem, hogy fontos vagyok. Én vagyok tényleg fontos? Vagy csak eszköz, hogy megtegyem, meghallgassam, megbuksisimogassam a másikat? Sőt, önmagamért nem vagyok elég fontos, csak ha szívességet teszek?

Aki folyamatosan úgy él, ahogy azt éppen elvárják tőle, szerintem egyszerűen vagy kiég és fásult, minden mindegy hangulatú lesz; vagy ideges, feszült, esetleg agresszív a sok lenyelt vágy miatt. Legrosszabb esetben elveszíti önmagát, ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy már fogalma sincs, Ő mire vágyik, mi teszi boldoggá, így aztán hogy tudna tenni is érte?

Nem hiszek a „mert megérdemled” életfelfogásban sem, ahol NEKEM minden jár, mindenhez jogom van és pont.

Az a bizonyos kutya valahol a TISZTELET szó környékén lehet elhantolva: tisztelet önmagam és tisztelet a másik iránt. Vannak pillanatok, amikor baj van, kicsi az energia, nagy a fáradtság és egyszerűen ki kell tudni mondani, hogy bocs, most nem. Érdekes, mert akinek tényleg RÁM volt szüksége, az „megvárt”, akinek meg nem, az is jól járt, mert talált olyasvalakit, aki az adott pillanatban jobban tudott rá figyelni. (Nagyon halkan megsúgom, még soha nem omlott össze a világ, ha kicsit kivontam magam a forgalomból – a francba. ;)))

És most folyamatosan az zakatol az agyamban, amit az egyik tanfolyamon kellett ismételgetni: „az én szükségletem pont ugyanolyan fontos, mint a te szükségleted”. Egyszerű, nem? Akkor miért lett könnyes a szemem miközben ezt hajtogattam vadidegeneknek?

Megint ugyanoda lyukadtam ki: ha megtalálod az egyensúlyt, ha tudod, hogy rendben vagy, kerek és egész, akkor ez a problémakőr is kilőve. Egyre kevésbé kapaszkodsz odakint, mert egyre stabilabb az idebent.

A Köldökcsakra - Második feladat

Figyelj egy nap hányszor jut szóhoz az Egód. ha kétséged van ez az Egód-e, akkor biztos lehetsz benne, hogy igen :)

A Köldökcsakra és az Ego

Gondoltam túl leszünk az elején a nehezén.

Amikor elkezdtem úgy öt éve intenzívebben foglalkozni az ezotéria világával, az Ego nekem azt jelentette, az a részem, amelyik önző. Az első meglepődésem akkor volt, amikor éppen taglaltam valakinek „sérelmemet”, amit egy barátom okozott, kiszínezve sértettségemet, hogy én majd nem fogok vele egy ideig beszélni, mire csak annyit mondott: ez az Egód. Ajjaj, hogy is van ez? Nem is voltam önző, akkor miről beszélünk?

Az Egó most éppen azt jelenti számomra, hogy az ÉN-kép, így nagybetűvel az eleje. Egy olyan kép önmagamról, ahol a világom középpontja ÉN vagyok. Minden egyéb csupán egy önmagamhoz viszonyított pont. Hozzám képest jó vagy rossz valami, megfelelő, vagy alkalmatlan. Igen, a kishitűségnek is itt a helye, mert ÉN bezzeg nem tudok olyan szépen énekelni, RÁM nem mosolyog olyan szépen az a srác és NEKEM senki nem mesél semmi fontosat.

Akkor mi az ego? Az a részem, aki már csak azért sem megy arrébb a buszon, hogy más is beférjen, megsértődik egy „ki”nevetésen, nem hagyja magát egy vitában, megmondja a tutit akkor is, amikor tudja, hogy ez nem segít, a nekem jár, a velem ezt nem lehet megcsinálni és még sorolhatnám.

Van egy kedvenc mesém, amit még kedves tanáromtól M. L.–tól hallottam. Az a különbség a nyugati és a keleti ember között, hogy ha Nyugaton valaki fogja egy másik ember édesanyjának a fényképét és megtapossa, megköpködi, miközben trágár szavakat mond, a nyolc napon túl gyógyuló sérülés szinte garantált. Mindez Keleten maximum nevetést vált ki. Miért? Mert az édesanya semmit nem veszített értékéből, milyenségéből, nem esett baja és az érzések iránta sem változtak. Az, aki a „sértésre” ütött nyugaton, na az az Egó.

Az Egó azért nem az elsőszámú közellenség. Van az életben számos olyan pillanat, amikor tudnunk, éreznünk és cselekednünk is kell, hogy ÉN vagyok a legfontosabb és nem csak a vészhelyzetekre gondolok. Néha előtérbe kell helyezni magunkat, mert az „álszerény” visszahúzódás is csak EGÓ (ÉN bezzeg…).

Megoldás? Nem tudom. ;))) Folyamatosan azt érzem az Egóval kapcsolatban, hogy kardélen táncolok. Gyakran kileng a mérleg nyelve, de hiszem, hogy ilyenkor van az Énemnek egy része aki jegyzetel. Talán azok a kilengések nem is olyan intenzívek mostanában. (Hallod kisÉN, ez se maradjon ki a listából). ;)

Köldökcsakra – Első feladat

Be kell vallanom, ez a kedvenc trükköm ilyenkor. télvíz idején. Ha fázol akkor koncentrálj minden figyelmeddel a köldöködre. A Szexcsakránál már megtapasztalhattuk mekkora ereje van a koncentrációnak, itt is érdemes kipróbálni. Meséljetek mi történik. Lustábbaknak, vagy gyakorlatiasabb megoldás kedvelőinek ajánlom még a forró gesztenye tapogatását a zsebben. ;)

A Köldökcsakra

Elérkeztünk a Köldökcsakrához. Ha emlékeztek rá, ez a köldöknél van ;)))) Ennek a csakrának az eleme a Tűz, a hozzá tartozó szervek az epehólyag, a máj, a gyomor és a szem. Általában sárga színt szoktak társítani hozzá.

Megint valami rejtélyes számomra: a Kos- Mérleg tengely az asztrológiai megfelelője.

Hát itt lesz miről beszélgetnünk, mert ide tartozik az Ego (az a drága), az a képesség, hogy nemet mondjunk másoknak, az elismerés fogalma, itt vannak elraktározva az aggodalmaink és a félelmeink, a hatalom kérdése is itt vitatható meg. Szép kis hétnek nézünk elébe. ;)

Jorge Luis Borges: Idő múltán

A Szexcsakra arról is szól hogyan viszonyulunk máskhoz. Ezt Borges nálam sokkal szebben fogalmazta meg, hát tessék:

Idővel az ember megérti mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret..
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet..
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni , hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak...
megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hiányozni kezd a régi..

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogyha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a reméltté...
és megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánat kéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged van, hogy barát szeretnél lenni....egy sír fölött haszontalan...

MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...

A Szexcsakra - Negyedik feladat.

Amit szeretnél. :)))

A Szexcsakra és a Tabuk

A blog elején említettem, hogy ideális esetben csakráink a megfelelő sebességben forognak, így biztosítva kellő energia felvételünket a Mindenségből.

Hiába hozzáférhető már a neten, könyvekben, filmen bármi, úgy tűnik nincs többé titok, mégis a lényeg számomra kimarad. Lehet naivitás, de hiszek abban, hogy a szex minden formája energia csere, illetve valamilyen energia létrehozása, még a puszta fizikai aktus létrejöttekor is. Azért van annyi mítosz továbbra is (főleg a női szexualitás kapcsán), mert még mindig bennünk (bennem) van legmélyebben, hogy van a szexnek valami szégyenletes, mocskos, bűnös oldala is. Hogyan beszélnénk így valóban a legtitkosabb álmainkról is, ha többségüket még magunknak sem merjük bevallani, vagy ha mégis, azt is azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. (Legtöbbünknek ezért is jó egyszer elmenni egy szex boltba, mert én ott döbbentem rá, hogy tulajdonképpen az én vágyaim szürkék és unalmasak ;))) ).

Mostani szexuális kultúránk, illetve annak hiánya sokat rontott a helyzetünkön. Nem elég az, hogy a pornó némi kivétellel férfi központú, vannak olyan nők, akik szabályosan selejtesnek érzik magukat, mert nekik nem nyerő az orális szex, mindent bele elölről, hátulról, majd befejezem az arcodon / melleden forgatókönyv. Furcsa, számos esetben mennyire tud nyomasztani egy elképzelt kép, aminek semmi köze a valósághoz. Persze, a MOST, minél gyorsabban mentalitás sem sokat segít az ilyen jellegű játszadozásoknak.

Járjuk néhányan az „önismereti” csoportok ilyen vagy olyan válfaját (pszichodráma, belső gyermek, családállítás, stb), mégis a tanterem falain kívül majdnem lehetetlen feladatnak tűnik, hogy lassítsunk és figyeljünk magunkra, befelé, amolyan előjelek, előítéletek nélkül. Kínosan ügyelünk, hogy hazaérve azonnal benyomjuk valamelyik gép gombját (legyen az TV vagy számítógép, esetleg zene), hogy nehogy magunkba maradjunk. Én is ezt teszem. Ha nem tudom igazából ki vagyok, honnan tudnám mit akarok, mire vágyom? Honnan tudnám ezt elmondani a másiknak, sőt ha magamra nem tudok figyelni, értem-e vajon azt, aki éppen összefonódik velem?

Sok az elfojtott szexualitás (stílusosan, blokkolt csakra), mégsem hiszem, hogy a valódi szabadságot a teljes korlátlanság adná meg. Hogy mik az ÉN korlátaim?

• Mindent szabad, ami két testileg és lelkileg felnőtt ember szabad akaratából történik, azaz az én szabadságom pont addig terjed, ameddig nem avatkozik a másikéba.

• Ne hazudj: se érzelmet ahol nincs, se részbeni függetlenséget. Vagy az vagy, vagy nem. Nincs középút. Ebből következik, hogy nem hiszek a párhuzamos kapcsolatokban. Nem mondom, hogy soha nem kívántam meg felebarátom párját, de tettig sosem jutottam. :D

Innen aztán szabad a pálya: normális az, ami Neked és Párod számára normális. Már „csak” meg kell találni a hasonló igényű partnert, aztán lehet gyakorolni a valódi figyelést magunkra és egymásra. Elvben nem is olyan bonyolult, hogy ez a csakránk rendben legyen.

És hogy mi legyen az éppen egyedülállókkal? Egy közmondás jut eszembe: segíts magadon, és az Isten is megsegít. ;) Az okosok szerint a nők egy idő után le tudnak szokni a szex puszta gondolatáról is, de az energia ilyenkor elakad és ez fizikai síkon is tud problémát okozni. Valahogy úgy van ez, mint az első osztályú belga praliné: minél többet eszel, annál inkább kívánod. ;)

Türelem

Kicsi szünet, de látogass vissza gyakran, hamarosan folytatom. :)

Csak úgy - Oriah Hegyi Álmodó - A felkérés

Nem arra vagyok kíváncsi, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem az érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nemcsak az érdekel, hogy milyen bolygók vannak kvadrátban a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
átjárjon tetőtől-talpig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem az érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha éppen nehéz napod volt, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy ”Igen”!
Nemcsak az érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem az érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni akár az üres pillanatokban is.

Szexcsakra – Harmadik feladat

Az előző infók csak lehetőségek!!! Ha valakinek mégis sikerült felkelteni tornász kedvét, akkor legyen feladat ezen golyók beszerzése a héten. Tudom, hogy sokan nem voltatok még szex boltban. Bátorításként: Amikor úgy 3 éve először elmentem egybe, egészen addig irtó büszke voltam „felnőttes, érett nő” viselkedésemre, amíg tíz méterre nem voltam a bolt ajtajától. Aztán beijedtem és igen erős volt a vágy, hogy továbbsétáljak, mint aki éppen csak erre járt. Mély levegő, „mostvagysoha” érzés, és berobbantam az ajtón, ami olyan hatást kelthetett, mintha egy éhező szabadult volna be az ingyen konyhára. Vicces volt. Így utólag legalábbis. :D

A Szexcsakra és a Női Szexualitás

Pár hete két óra között az egyik legnagyobb magyar cég menzáján, két falat közt szegeződött nekem az alábbi kérdés:
- Neked van hüvelyi orgazmusod?
Igyekeztem nem mellé nyelni, majd kinyögtem:
- Hogy érted?
– Úgy, hogy kizárólag hüvelyi úton, a csiklód izgatása nélkül el tudod-e érni az orgazmust.
- Nem (mindig) – válaszoltam pironkodva, mintegy bevallva a fogyatékosságomat, mire kiderült, hogy az asztalnál ülő lányok közül senki.
Gyorsan körbekérdeztem lány és asszony ismerőseimet és SENKIT nem találtam, aki igen (ezzel nem azt állítom, hogy nincs ilyen). Google bácsi szerint a nők 25%-a legalább képes erre. Hm. Megkérdeztem híresen nőfaló kedves barátomat is, a tippje annyi volt, kevesebb, mint 50%. A barátnőm által megkérdezett fiúk egyike sem közelítette meg a helyes számadatot. Éljen az ágybani kommunikáció.
A jó hír, hogy a hüvelyi orgazmus tanulható. Naná, hogy nem egyik napról a másikra. Többféle módszer van, a két legismertebb az intim torna és a Gésa golyók használata. Na, utóbbi „kezelési útmutatóját” is nehéz volt összerakni. Vicces, de nincs a neten normális leírás. A Gésa golyóknak két típusa van. Az egyiket örömszerzésre találták ki, a másikat edzésre. Az edzésre kitalált kb két centi átmérőjű és nem köti össze semmi, amíg örömszerző rokonát igen. Erre a célra az „edző” típus a jó. Rövid használati leírás: kb. a hüvely közepéig kell felhelyezni az EGYIK golyót és mintegy 15 percig sétálni, hajolni, ugrani, bármit csinálni, ügyelve arra, hogy a helyén maradjon. Ha ez már jól megy, akkor jöhet a második és immár kettőt próbálj bent tartani ugyanúgy 15 percig. Haladóknak: előbb – utóbb újra stimulálódnak az idegvégződések a hüvelyfalban és nemcsak érezni fogod a golyókat egyre intenzívebben, de megtanulhatod hogyan mozgasd a hüvelyfal különböző szakaszait egymástól függetlenül. Profiknak: cseréld meg a két golyó sorrendjét odabent. Igen, lehetséges. A pozitív hatásait ugye nem kell elmondani? Kezdetben érezhetsz menstruációs görcsre emlékeztető alhasi fájdalmat, ez nem más mint az izomláz, nyugi.
Van egy harmadik típusú orgazmus: a méhen belüli. Hát elég (ki)ütős. Könnyen elsajátítható a Multiorgazmusos pár című könyvből. Javaslat: érdemes egyedül gyakorolni, és ha már automatikussá vált, akkor bedobni a közösbe.

Szexcsakra - Második feladat

Nem könnyű:
Fokozottan figyeljünk Hölgyeim, hogy a Férfiak Férfiak lehessenek ma, és Uraim éreztessék, hogy Nők vagyunk és nincs is ezzel semmi baj. :)

A Szexcsakra - A Férfi - Női Polaritás

Azt találtam ki kezdjük ezt a játékot önmagunkban. Mostantól kicsit hűtlenebb leszek a férfiú olvasókhoz, mert leginkább az e heti témát női szemmel tudom megközelíteni. Bocs. 
Sokat szoktam gondolkodni és beszélgetni is arról milyen nőnek lenni ma. Persze szokás szerint nem jutottam sehova, semmi nagy végső következtetésre. Van olyan helyzet, ha az ember egyedül él, hogy meg kéne oldani olyan feladatokat, amik nem nőiesek. Ilyenkor jó esetben (például az enyémben) lehet kérni apucit, segítsen. Van sok olyan szituáció, főleg munkában, amikor férfiként kell helytállni ezen felül is. Nem azért kemények a nők, mert „ki-a-jobb” harc a férfiakkal, hanem mert muszáj, sőt, rosszabb, én például azt hiszem, hogy így nem leszek kiszolgáltatott, sebezhető sem. Ez egy jó kis 22-es csapdája, mert ha a nőiesség hozza ki a pasikból a férfiasságot, akkor jól elszúrtuk. Pedig szükség van rájuk. Nem (csak) azért, hogy elmondják melyik a jó égő a nappali lámpába, hanem mert egyszerűen hiányzik a férfi energia.
Útálom a szingli szót, mert amolyan öntudatos, sikeres, egyenesen előre hangulata van. Többségünknek pedig inkább segítségre van szüksége, amolyan lazíts, le a bástyákkal, nem lesz semmi baj észhez térítésre. Értem én, hogy a fene akar férfi létére még egy koloncot a nyakába, de Uraim, pont elég azt hazudni egy pár perces ölelésben, hogy minden rendben lesz, meghallgatni a Nektek irracionális félelmeinket, hogy aztán meghódítsuk másnap a világot újra, de legalábbis megpróbáljuk. Nem Veletek szemben, hanem többszörös erővel, mert otthon lehetséges a „fegyvertelen”. Akkor azt hiszem mindent meg is teszünk azért, hogy az az otthon Nektek is fészek legyen.
Azt hiszem, mindebből egyetlen úton lehet kitörni. Ameddig nem találjuk meg magunkban a Nőt és a Férfit, amíg a másik visszajelzéseiből, bizonygatásából keresünk önigazolást, illetve annak hiányában összeomlunk vagy agresszíven „visszatámadunk”, addig újra és újra csak a saját félelmeinkkel találkozhatunk és nem igazán egymással. Hát lányok, legyünk Nők és Uraim, legyenek Férfiak. :)

Szexcsakra - Első feladat

Gerinc egyenes, kezecskék felfelé, vállak lazák, két talp a földön. Miután kellően ellazítottad magad ahogy kell, koncentrálj a Szexcsakrád helyére. Próbáld meg (és ez a buli nehezebb része), hogy ne kalandozzanak el a gondolataid. Ne induljon be a fantáziád sem. ;) Csak figyelj, minden gondolatoddal, illetve gondolatok nélül. Természetes, ha melegséget vagy szexuális izgalmat érzel egy idő után, sőt az is ha nem. :D Ha véletlenül mégis, próbáld meg az izgalmat elengedni (vagy élj vele). ;))) Izgalmas lehet megtapasztalni, milyen az amikor pusztán a figyelmeddel fel is tud ébredni a vágyad, meg el is tudod altatni. Fontos, hogy ha csinálod, a koncentráláskor ne ez legyen a cél. J. szavaival élve: csak figyelj!

A Szexcsakra

A Szexcsakra színe a narancssárga. Most már tudjátok, hogy ezo körökben miért néznek az emberek sokat sejtetően egymásra vigyorogva, ha valakin dominál a narancs. Sosem találnánk ki milyen testrészek tartoznak ide: a nemi szervek és a nyelv, no meg az ízlelés. Ajjaj, már most látom, hogy pirulós hétnek nézünk majd elébe.

Asztrológiai megfelelője a Bika – Skorpió tengely, bármi is legyen az.

A Szexcsakrához tartozik nem csak a szexuális energia, hanem a másokkal való kapcsolatteremtő képességünk, különösen férfi-nő párhuzamban. Nem csak párkapcsolatban izgalmas mindezt végig gondolni, hanem kapcsolat az ellenkező nemű szülővel, főnökkel, kollegákkal, ellenségekkel, stb.

Kicsit aggódom hogyan vágunk a dolgok közepébe majd, úgy hogy ne legyen szexésnyújorkos, de janeaustinos sem. Majdcsak sikerül együtt megoldanunk. Terveim szerint beszélünk majd erotikáról, érintésről, de a párkeresésről, pármegtartásról is.

Megjegyzem, van még itt feladatom bőőőven. Így ez a hét lehet nem irányelv lesz, hanem elrettentő példa. :)

FONTOS

Volt ma egy beszélgetésem, amiért nagyon hálás vagyok. Sajnálom, ha azt sugalltam, hogy a csakrák ARRÓL szólnak, amit leírtam, illetve a gyakorlatok bármelyik része kötelező, vagy pontosan végrehajtandó lenne. Bár van egy tematika, az egész játék elsődleges célja egoista: egy fajta kényszer, hogy szembenézzek olyan témákkal, amikkel úgy alapból nem mindig van „időm”, azaz amiket igyekszem a szőnyeg alá söpörni. A szemlélet az enyém, kíváncsian várom, Ti hogyan látjátok mindezt. Szóval, csak a betűket figyeljétek, mert akaratomon kívül, csalok. :)

Búcsú a Gyökércsakrától

Néhány szempontot sikerült körbejárni a Gyökércsakrával kapcsolatban, de sok egyéb fogalom is kimaradt. Az egyik amit tudatosan nem említettem, azok a testi és lelki betegségek. Az egész-ség legyen a fő szempont, ha baj van, úgyis mindenhol keresgélünk, hogy rendbetegyük amit rendbe kell.

Vasárnap mindig összesítés lesz, feladatokból is vagy végezd el ami legjobb élményt jelentette Neked vagy csak 10 perc alatt gondold végig mi mindent tudtál meg önmagadról, mi minden történt Veled a héten.

Egy témát még mindenképpen említenék: a művészetek területén két fő ág van, ami számomra egyesíti mindazt amiről eddig beszéltünk. Az első az agyagozás, a második a Taiko zene, illetve a Sámán dobolás. A Taiko japánul dobot jelent. Egy-egy taiko előadáson sok fajta japán dob szólal meg, ami nem csak hangzásában, hanem látványában is lenyűgöző, hiszen egy adott koreográfia szerint történik minden. Nagy élmény hallgatni, engem amolyan robbanás elötti állapotba hoz, ami annyira feszítő, hogy néha kellemetlenné is válik. Valami ősi erőt mozgat meg, amit valahol nagyon régen élhettünk meg révületben. Jó tudni, hogy Magyarországon is van Taiko együttes.
A sáméndoboláshoz a legkedvesebb tapasztalásom, amikor harminc-sokan doboltunk, csörgőztünk egyszerre ismeretlenűl, improvizálva és mégis volt az egésznek eleje, közepe, vége és egy íve. Erről oldalakat tudnék írni, de inkább akinek van kedve, tapasztalja meg maga. :)

Búcsúzásként egy nyugatiasabb taiko szám, sajnos nem adja vissza azt, amikor élőben részese az ember, de egy bemutatklozásnak mindenképpen jó. Bátrabbak találjanak ki törzsi táncot hozzá. Nekem csak úgy a negyedik lejátszás táján, csukott szemmel sikerült igazán, de akkor aztán... :))))

http://www.youtube.com/watch?v=mhcdw0XhUJU&feature=related

Gyökércsakra - Ötödik feladat

Hatalmas pelyhekben hull a hó. Részemről kedvenc teámmal, melegben, füstölőtől illatos lakásban nézem a havazást idebentről.

Nincs feladat, éld át a kuckós hangulatot, engedd meg magadnak, hogy BŰNTUDAT NÉLKŰL pihenj úgy, ahogy Neked legjobb. Most ne rohanj, ne siess és még csak hasznos se legyél, érezd meg a nyugalom örömét.

A Gyökércsakra és az Otthon

Ehhez a csakrához tartozik két nagyon fontos fogalom: az Anya és az Otthon is.

Kicsit sűrű volt a hét. Pontosan 27 tanóra 6 helyszínen (jövő héten újabb 36 tanóra vár rám), interjúztatás, fordítás, Avatar 3D-ben, kezelések, sikerült nemet mondanom utaztatásokra és persze a blog izgalmai. Rengeteg öröm volt, szinte minden napra volt olyan pillanat, hogy „jajistenemköszönömhogymegélhettem”. Elindult a 60+ kedvcsináló oktatás második szériája és aláírták a megrendelőt újabb kettőre. Beszéltem kétszer nagyelőadóban és még így is jutott idő sütizésre, kávézásra barátokkal. Megismerhettem 24 csodálatos aranykorút, akikből az egyik 89 éves bácsinak külön szerelmese lettem.
Közben kisebb (nagyobb) káosz alakult ki itthon. Tányérok nem költöztek be a mosogatóba, a ruhák is kikandikáltak a szennyestartóból, és a smink cuccok is rave partyztak a cipőszekrényen. Ott felejtett teásbögrék jelezték, hogy jártak itt diákok és könyvek, jegyzetek halma vesz körül most is az „irodában”. A múlt idők használatát az indokolja, hogy Anya beugrott egy órácskára és varázsütésre a káoszból újra lakás lett, sőt hamisítatlan hazai gulyásleves és Apa-palacsinta bukkant fel a hűtőben.
Reggel A. SMS-ére ébredtem, hogy most akkor kirándulunk-e, és olyan jó volt megegyezni, hogy majd máskor, most visszaalszunk. Olyan jó volt anya telefonja este, hogy maradj csak otthon, érd utol magad, mert tudja, hogy valóságos javítandó házi hegyek emelkednek mindenfelé baljóslóan és még órák, amíg biztos lehetek benne, hogy jövő héten, ami tőlem függ, remélhetőleg zökkenőmentes lesz.
Jó itthon. Szeretem a lusta ébredést, a kávézást az ágyból, a lelassult napot és még azt sem bánom, hogy ebéd után egész délután munkát jósol a naptáram …és minden egyes elpakolt apróságból süt a szeretet, hogy Valaki gondoskodott róla szombaton ne bombatámadás vegyen körül, hanem igazi Otthon.

Köszönöm!

Deepak Chopra

Most írta a neten, és szerettem volna megosztani:

The mind is the prisoner of past and future. Spirit is now and free of both.

(Az elme a múlt és a jövő foglya. A lélek most van és mindkettőtől mentes.)

A Gyökércsakra - Negyedik feladat

Az eredeti meditációt az Agykontroll oldalán olvastam, Pénzmágnes néven fut. Kicsit átköltöttem, de mivel nagyon hatékonyan működik és én szórakoztatónak is találom, hát tessék:
Az ideális hely pénz- meditálni valami morcos közeg. Az én kedvencem kora reggel, a 4-es villamoson zötykölődve csupa mosolytalan ember között.
Hunyd le a szemed. Képzelj el egy számodra nagyon kellemes helyet. Nekem ez egy tisztás, amit maga Walt Disney is megirigyelhetne. Van ott milliószínű virágmező, méhecske, Bambi, Nyuszi, bölcs fák, meg egy teljes mesedíszlet. Egyszerűen imádom. Lágy szellő fújdogál és érzem a bőrömön a nap melegét. Jaj, a legjobbat kihagytam: gyönyörű vagyok, mint egy királylány, nagy, lebegő szoknyában táncolok a rét közepén (nem nevet!!!), mint valami rajzfilmfigura és maga vagyok a boldogság. (Ilyenkor jó álca a fülhallgató – nem kell, hogy bekapcsolva legyen, de senki nem fog meglepődni, hogy csukott szemmel vigyorogsz, legalábbis nem annyira.) Egyszer csak felerősödik a szél és húszezreseket fúj felém, odatapasztja a bőrömhöz. Kicsit kételkedek, hátha játékpénzek, de nem, ezek valódiak. Örömömben egyre sebesebben pörögök, táncolok, és az általam felkavart örvény még több pénzt vonz hozzám. Ezt addig folytatom, amíg kedvem van (ne felejts el leszállni!). Mikor kijátszottam magam megköszönöm az Odafentnek. Ennyi. Szent meggyőződésem, hogy utána a villamoson is derűsebbek az arcok, de lehet csak lökött vagyok.
A feladat: Alkosd meg a magad pénzmeditációját.A kulcsszavak: csodahely. boldogság, öröm, valódi, rengeteg, hála .

T.-nek külön feladat: megírni a sikeredet :) Nem semmi amit elértél, nekem évek kellettek az olyan élményhez, ami Neked csak úgy, "spontán" volt!!!

A Gyökércsakra és a Pénz

Nem igazán tudom hova tenni a pénz fogalmát. Volt az életemben egy olyan rövid szakasz, amikor nem kellett megnéznem egyáltalán az árcímkét, mégsem voltam soha olyan nyomorult, mint akkor. Két kézzel szórtam a pénzt, hogy lenyomjam a torkomon azt a keserűséget, hogy napi 16-18 órát csinálok olyat, amit gyűlölök, hogy nincs hétvégém, és ha telefonálnak, ugrani kell. (Nem callgirl voltam, hanem idegenvezettem.) ;)
Most előfordul, hogy majdnem kardélen táncolok, mégis jól vagyok. Az, ami igazán kell, mindig megteremtődik. Szerencsém van, nem fáj, hogy nem futná márkás cuccokra és az sem, ha sátorozni megyek két hétre és nem szállodába öt napra. Mielőtt nagyon mennybe emelném magam, egyáltalán nincs egészséges viszonyom a pénzzel. Amikor volt, folyton magyarázkodtam, amikor nem, inkább büszke voltam rá. Az én zsákutcám ott van, hogy az a kép él bennem, a pénz földhözragadttá, egoistává, önteltté tesz, sőt bűnösnek érzem magam azzal szemben, akinek nincs. Tudom, ez a hülyeség csúcsa, de hol vannak az érzelmek a racionalitástól? Bármikor teremtek magamnak munkát, de tudat alatt kínosan ügyelek arra, hogy a pénz pont elég legyen, ne egyre több.
Hm, pénz. Az én esetemben nincs még egy olyan fogalom, ahol ennyi előítéletem lenne. Mi van akkor, ha elszállok, ha csak a pénzemért szeretnének, ha nem lennének, csak érdek kapcsolataim, ha, ha, ha… Pfff. Gyönyörű korlát, amin át kell lendülnöm. Sajnos ott mélyen sejtem, hogy a teljességhez hozzátartozik a jólét, miért ne tartozna, úgyhogy ez a hitrendszerem eléggé elcseszett.
J. mindig azt tanítja, hogy mindenkinek lehet ELÉG, egyszerűen csak határozd meg Neked mi az Elég és miből ered az a falad, ami megakadályoz, hogy elérd az eleged. Ebben verhetetlen, de sajnos még Ő sem rakhatja rendbe azt, ami nem jól van összerakva bennem. Feltérképezni segíthet bárki, de tereprendezni mindenkinek magának kell. Munkára fel!

(Azt kipróbáltam, hogy a pénzt tényleg áramoltatni kell. Van valakinek más tapasztalata?)

Jeges utak biztonságosan

Hát 20 centivel lebegtem a föld felett a mai beszámolóktól, így aztán nem fenygetett a veszély, hogy orrnyi távolságból vizsgálgassam az aszfaltot hála a jégnek. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! No meg az első bátor bejegyzőnek is, aki végre nem csak privátban mesélt! Remélem ez bíztatás másoknak is! ;)

Zárójel a varázslásról

Ez csak ahogy én gondolom:

Meggyőződésem, hogy nem a gyertya-meditáció vagy más trükkök hatnak amikor ezeket alkalmazzuk, hanem egyszerűen a hókuszpókkal erősödik a hit, hogy tettünk valamit, így a teremtő energia hatásosabb. Használd bátran, de ne felejtsd, a teremtő Te vagy!

Gyökércsakra - Harmadik feladat

Ez egy kicsit formabontó.

Munkakeresőknek:
Írd le (!) pontosan milyen munkára vágysz, de kezd így a mondatot: Olyan munkám VAN... (tudom, teremtősdi, millió helyen van ilyen, de akár működhet is, nem?). Bátrabbak "varázsolhatnak" is a gyertya-meditációval, aminek a lényege, hogy ha minden részletet összeírtál, és biztosan nem hagytál ki semmit, akkor gyújts meg egy gyertyát (csirkenyakat nem kell vágni :) ) és tedd a lap és magad közé, majd erősen koncentrálva, gondolatban emeld át a lángon mindazt, amit a papírra leírtál és érezd, ahogy az már a Te és a Jelened része. Utána TEGYÉL is érte bármit. Internet böngészés, önéletrajz elküldés, hírlevél feliratkozás, ha nem tetted még meg, egy kör-email sem árthat az ismerősöknek...

Dolgozóknak:
Tégy valamit, ami könnyebbé teszi a munkádat. Rakd rendbe azt a dossziét, amit tologatsz, hegyezd ki a ceruzákat, frissítsd a telefonlistád, vagy küldd el végre azt az e-mailt ,amit régóta halogatsz. Nem túl spiri, de hátha másnap jobb lesz belecsapni a lecsóba. :)) Ha belefásulok a mindennapokba, szoktam olyat is játszani, hogy most csinálom ezt először, illetve kívülről nézem az egészet. Így tizensok év után is tudok újat felfedezni.

Nyugdíjasoknak:
Nektek a legjobb. Egy kis nosztalgia. Éld újra a sikereidet, a legkedvesebb munka-pillanataidat, jusson eszedbe az a rengeteg ember, akit ismersz és ismerhettél ebből a környezetből. Az igazi az lenne, ha felvennéd a kapcsolatot egy volt kollegával, csak úgy... élvezetből. :)

A Gyökércsakra és a Munka

Gondolom, így csütörtökön már bátrabban beszélhetek erről a témáról.

Ehhez a csakrához tartozik, hiszen az elsődleges ösztön, életfenntartás egyik eszköze. Nézzük azért ezt is szubjektívebben. :))

Azon gondolkodtam ma két rohanás között mit is jelent számomra a munka. Szenvedélyt, eszközt, hogy kielégítsem az átlagnál jóval nagyobb szeretet, illetve szeretgetési igényemet, amivel néha aztán határokat lépek át, és ideig-óráig agyára megyek a diákjaimnak. :) Jelenti azt is, hogy van "indokom" amiért a Földön vagyok, van hasznom. (Ezt még felül kell írnom!) A legjobb mégis, hogy picurit részese lehetek mások életének, mégha nem is mindig túl mélyen, és nem is tart örökké. Ez a szép része.

Van itt egy nagy csapda. Pont egy hete vágott pofon: én nem a munkám vagyok és a munkám nem én vagyok. Ezt nyugdíjazáskor is nehéz lehet átértékelni. Főleg akkor tud fájni, ha a munka kifogás, menekülési út, esetleg pótszer. (Ebben is "jó" vagyok.)

A munkának egy sokkal kellemetlenebb része (nem a főnökre gondolok), a biztonság érzése. Örök nagy igazság, hogy ha kívül keresel fix/biztos pontokat az életben, egyszer fejedre fog omlani a kártyavár. Egyetlen egy dolog van, ami az életed végéig elkísér, és ez jómagad. Minden más ideiglenes, majd aztán egy részed is az leszel. :)) Addig viszont, az egyetlen valódi kapaszkodó Benned van. Ezt aztán könnyű volt leírni. Újra és újra megtapasztalni azért kicsit belehalós.

Sokaknak a munka kényszer, ezt az oldalát nem éltem meg, csak úgy, hogy akaratom ellen kellett cselekednem. Menni kellett akkor is, ha lehetetlennek tűnt. Erről, inkább meséljetek Ti, bár remélem, senki nem tud róla igazán.

Álszent lennék, ha nem beszélnénk a pénz fontosságáról is, de erről majd holnap.

M. levele

M. olyan jót írt, hogy biztos vagyok benne Ti is szívesen olvassátok, ő meg megengedte, hogy közkincs legyen:

"Hirtelen annyi minden villant eszembe a testemmel kapcsolatban. Pl. amikor a porckorongsérvem miatt nem tudtam járni, csak igen-igen lassan és sántán. Egy valóságos csoda volt, ha egyáltalán kijutottam a konyhába, fürdőbe. No, ekkor megtanultam értékelni, hogy milyen csodálatos az, hogy egyáltalán vannak lábaim és tudom őket használni. Aztán ahogy gyógyultam lassan és kezdett múlni a kínzó fájdalom, úgy vettem észre az értékeit ennek "béna" állapotnak..... lelassítottam mindenféle értelemben, már nem is volt olyan jó az állandó rohanásom mindenfelé, jól esett a séta, döbbenten vettem észre, hogy ha nemcsak a földet bámulom sietés közben, akkor mennyi szépség van körülöttem.... szépségesek a fák a Mester utcában, a pesti házfalak, tetők és kapualjak ezerfélék és mesélni tudnak, és persze emberek is vannak az utcán, akikkel mindenféle érdekes és nem annyira érdekes dolgok történnek.... Szóval kaptam egy korlátot azzal, hogy elvesztettem kicsit a lábamat, és mégis kinyílt a Világ....."

Köszönöm!
Használjátok egyébként bátran a megjegyzés ablakot is, annyira kiváncsi vagyok Ti mire gondoltok, mi van Veletek! Még regisztrálni sem kell! :)

Gyökércsakra - Második feladat

Feladat: Önszeretgetés.


* Hunyd be a szemed néhány percre (javaslom a szokásos mancs felfelé, talpak a földön testhelyzetet, figyelj, hogy egyenes legyen a gerinced, laza a vállad), és menj végig alulról felfelé a testeden. Csak egy futó gondolatig köszönd meg, hogy tudsz járni, természetes úton távoznak a salakanyagok, csodálatosan termelődnek a hímivarsejtek, illetve érnek a petesejtek, működik a májunk, kiválasztja a méreganyagokat, stb. Menj csak tovább, egyenként, ott állj meg, ahol úgy érzed meg kell állnod. Csak azért mert "megszokott" hogy jól vagy, még csoda. Most egy percre ne legyen mindez természetes. Ha már kaland, kalandozz végig a fejed búbjáig és ámulj mi minden van összhangban Érted.

* Lányoknak szorgalmi: habfürdő, testradír (olívaolajjal kevert kristálycukorból), teljes generál + testápoló gazdagon. :)

A Gyökércsakra és a Test

A Gyökércsakrához tartozik a gerincoszlop és egyéb "kemény", "életösztön" szerveink, mint a köröm, fogak, valamint a talp, maga a láb, a vastagbél és az orr.

Szó volt már róla, hogy ide tartozik a "földelés", azaz számomra a fizikai megjelenésünk, kötöttségünk testünkbe.

Lassan a fülemen jön ki, amikor olvasom, hallom, hogy szeressük testünket, hiszen szolgál életünk végéig. Na jó, vígan hárítom ezt a feladatot, hiszen nem mindig könnyű az, ha a szeretendő test messze van attól az ideáltól ami odakint vigyorog a képembe. Aztán jól elszégyelem magam néha (izé, ritkán). Még emlékszem tizenvalahány éve amint egy kocsiban ülök várva Kőbányán, hogy visszajöjjenek a szülők, mert akkor lehetetlen feladat volt megmászni a lépcsőt, ami az emeleti lakáshoz vezetett. Úgy másfél hónap telhetett el az autóbalesetem óta és még mindig iszonyú fájdalom volt az is, hogy egyáltalán behajlítsam a lábam. Önsajnálatban pancsolva potyogtak a könnyeim, ahogy néztem mások hogyan futkároznak a ház elötti betonon. Most meg tessék, teljesen természetes járkálni, futni mint bárki más, és mégis képes vagyok a fenekem méretén problémázni. :

Szóval test... persze, korlát, mert nem tudok egérlyukon beférni (így jobban meggondolva nem is akarok), gombnyomásra munkahelyen lenni, majd ebéd egy tengerparton (ezt igenis akarom), de mégiscsak szolgálatban van a nap 24 órájában.

Most akkor Gyökércsakra... legyen az énkép, a viszony önmagamhoz, illetve az Énem annak a részéhez, amelyik fizikai formát öltött. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?

Gyökércsakra - első feladat

Ma nem lesz különösebb dolgod, holnap annál inkább.

De először a mai feladat: MOST vedd elő a naptárad és nézd meg szombaton mikor tudsz egy kis időt szánni arra, hogy sétálj. Minél zöldebben, annál jobb, de legrosszabb esetben, elég a ház körül is. Akinek van kedve, szombaton két órára a budai hegyekbe megyek egy laza, lusta sétára. Csatlakozni e-mailben lehet. :) Ja, aztán meg testben is. :D

És a feladat holnap:

Figyeld meg kérlek, mindig amikor eszedbe jut, egy egész napig a kapcsolatodat a Földdel. Nem valami transzcendentális módon gondolom, hanem ilyenekre figyelj:

* Amikor állsz a megállóban, sorban, valaki asztala mellett, figyeld meg TE hova helyezed a testsúlyodat. A külső oldalélre, a sarkadra, a párnácskákra, esetleg befelé? Milyen izmok feszülnek meg a lábadban ha áthelyezed a súlypontod?

* Ha jársz, hogyan teszed ezt? Melyik pont ér le elöször a talpadon? Mennyire emeled meg a lábad? Hogyan gördíted a földet a talpad alatt? Mi az a járás egész pontosan ami TE vagy? Érzed, hogy így csak TE tudsz járni?

* Játszunk! Próbálgasd ki hányféle módon tudsz járni? Csoszogva, mérgesen csattogva, egy vagy két lábon ugrálva, esetleg indiánugrálásban? Ha az irodák között a folyosón végzed a gyakorlatot, csak óvatosan. :)))

Végül ÉREZD ahogy a súlyod belenyomódik a talajba ahogy állsz, a székbe ahogy ülsz, illetve az ágyba ahogy fekszel. Érezd, hogy vagy, jelen vagy.

A Gyökércsakra

Minden csakrához tartozik egy szimbólum, illetve egy szín. A gyökércsakra színe a vörös.
(A szimbólumot, illetve a hozzá tartozó mandalákat meg lehet találni a neten, illetve az erre szakosodott könyvekben. Igazi élmény ezeket kiszínezni és nem kell hozzá kézügyesség.)

A mai első feladat: Viselj hétvégéig (ha megoldható) minden nap valamilyen vöröset. Lányok elönyben: a körmök, rúzs is ok, de lehet ez egy sál, egy kis bizsu vagy bármi ami piros, legrosszabb esetben, válassz számítógépedre, mobilodra egy háttérképet, amiben a piros szín dominál.

A Gyökércsakra egyik jelentése számomra a kapcsolat a földdel, a biztonságérzet, a "két lábon állok a földön" érzés. Ide tartozik a bizonytalanság is, a fizikai korlátok megélése.

A gyökér nekem azt is jelenti, hogy ITT és MOST, ami nem igen megy még. Sokszor kapom magam azon, hogy még a múlton merengek: mit tettem jól vagy rosszul, illetve már a jövő egy-egy feladatán agyalok, rosszabb esetben olyantól félek, szorongok előre, ami még meg sem történt. Vajon ilyenkor mennyi apróság fölött siklok el? Mennyi infó, üzenet nem ér el hozzám mert nem tudok ITT lenni? Ha mégis sikerült teljesen jelen lennem, akkor kimerevedik egy ezred töredékre a kép és valahogy minden élesebb egyszerre: színek, formák, hangok és illatok. Azért ritkán történik meg ennyire intenzíven. :)

Kedvenc asztrológusom kedvéért, a gyökércsakra bolygója a Szaturnusz.

Kérdések - válaszok - megjegyzések

Elöször is köszönet anyának, aki pont úgy tud lelkesedni dolgokért, mint én... vagy még jobban. :))
Köszi mindenki másnak is, aki visszajelzett, hát közel sem vagyok elég spiri, itt sajtkukackoskodtam örömömben amikor olvastam az e-maileket. Az külön öröm volt, hogy van aki már aznap ki is próbálta a meditációt. :D
Gyors válaszok:
* Minden nap más gyakorlat, feladat lesz, de egy hétig mindig ugyanazzal a csakrával leszünk elfoglalva.
* Bármikor végezheted a gyakorlatot, pl ma a tegnapit, holnap a mait, stb.
* Ki lehet bármennyit hagyni, de szeretném ha nem tennéd. Tudom, hogy kihívás, de az egész tényleg csak 10 perc.
* A gyakorlatok kiválasztása szubjektív. Van amit régi vagy mostani Mesetereimtől vettem kölcsön, és van ami saját ötlet.
* Közel sem csak meditáció lesz, pl ma sem.
Akinek van még kérdése, sikítson.

Első nap gyakorlata:

Csináld úgy, ahogy Neked jó.
Van aki szereti a szertartásokat. Ha Te is közéjük tartozol, akkor szellőztess ki, gyújts meg egy gyertyát vagy többet, esetleg füstölőt és még lágy zenét is betehetsz. Az én tapasztalatom szerint ezek jól el is viszik a figyelmet a gyakorlatról és amúgy is a nagy előkészülettől elmegy az egésztől a kedvem.
Egy biztos: mobil telefont, tévét, szgépet és egyéb kütyüket kapcsolj ki arra a 10 percre. Nem, a néma üzemmód nem jó, tiszteld meg magad ennyivel.
Feküdj le, ha lehet a földön (ágyban veszélyes, főleg így este), vagy ülj le kényelmesen egy székre, válladat lazítsd el, gerinced legyen egyenes és mindkét talpad legyen teljesen a földön. Aki a lótuszülés híve, ne tartsa vissza magát. Ha teheted és kényelmes, tenyeredet fordítsd felfelé magad mellett, vagy a combodra helyezve.
Csukd be a szemed, végy néhány mély lélegzetet és minden egyes kifújt levegővel érezd ahogy a tested egyre lazább lesz. Ha kell, alulról felfelé meg-megállva egyes testrészeidnél lazítsd el magad.
Ezután nincs más dolgod, mint szentelj néhány percet egyenként a csakrákra. Haladj sorjában alulról felfelé, érezd vagy képzeld el ahogy egyre egészségesebben, harmónikusan veszik fel az energiát a testedbe. Saját ritmusod alapján lépkedj tovább egyre feljebb, és ha befejezted, vegyél egy mély levegőt és lassan nyisd ki a szemed.

Egészségünkre, holnap az egyes csakrával haverkodunk.

Jó éjszakát!

Mi a Csakra?

A csakra egy szanszkrit eredetű szó, a jelentése kerék. Ezek amolyan energiaközpontok a testen, amik forogva, mintegy örvényszerűen veszik fel az energiát a Mindenségből. Számuk többszázezer, de mi most csak a hét főcsakra körül fogunk kalandozni. A célja a "csakráskodásnak", hogy harmonikussá tegye ezt a forgást, kiegyenlített energiaáramlást érjen el, hiszen ezek alul-, illetve túlműködése zavart okozhat fizikai, érzelmi vagy spirituális testünkben.

Ennyi az elmélet.

A valódi cél az, hogy kicsit figyeljünk befelé, és ha lehet, még jól is érezzük magunkat mindeközben. :)

A hét fő csakra:

1. Muladhara - Gyökércsakra: A farokcsont és a keresztcsontnál helyezkedik el, tehát a gerinc alsó végén. Egyes leírások szerint a gát közepén.

2. Svadisthana - Szexcsakra: Helye a nemi szerveknél van, pontos meghatározását sokan sokféle módon adják meg. Szerintem hunyd be a szemed és ahol hiszed hogy van, ott van.

3. Manipura - Köldökcsakra vagy Erőközpont: A köldöknél, egyesek szerint a köldök alatt két ujjnyira (tudod, pont ott, ahol gondolod).

4. Anahata - Szívcsakra: A mellkas közepén helyezkedik el, valahol a szív magasságában.

5. Visuddha - Torokcsakra: Ha a nyakad aljára teszed a kezed, középen érzel egy kis mélyedést, ahol kapcsolódik a törzsedhez. Na itt lakik.

6. Ajna - Harmadikszem: Ezt a legegyszerűbb megtalálni: helye a szemöldök között van.

7. Ahasrara - Koronacsakra: A fejtető legmagasabb pontján van, a kutacsoknál.

Az egyes csakra lefelé, a hetes felfelé. az összes többi előre nyílik.

A kezdet:

Ez egy teljesen szubjektív kalandozás a csakrák világában. Hét hét alatt a hét csakrát veszem szemügyre Veletek, szórakoztatóan, némi rövid feladatokkal... azaz tíz perc lassítás minden nap ránk fér. :)