Folytassuk

Mielőtt újra belefogok az írásba, köszönettel tartozom azoknak, akik nem hagyták, hogy ez a projekt félbeszakadjon. A legtöbb gondot számomra a Torokcsakra jelenti. Talán nem véletlen, hogy egész életemben idegenvezetőként, kereskedelmi képviselőként, tolmácsként és most tanárként is a torkommal keresem a kenyerem. Ha huzamosabb ideig kizsigerelem a szervezetem, azt mindig a torkom jelzi először. Pánikban a torkomban dobog a szívem, és ha félek is ott érzem a szorítást, sőt valahogy a sírás is onnan zubog fel. Sok indokom van miért nem folytattam hosszú ideig a blogomat, de az okok, elsősorban a fentiek. Még egyszer köszönöm, hogy ki-ki vérmérséklete szerint nem hagyta, hogy megfutamodjak! :) (Jelen sorok írása közben megfájdult a torkom, pedig eddig semmi bajom nem volt.)