A Szexcsakra és a Tabuk

A blog elején említettem, hogy ideális esetben csakráink a megfelelő sebességben forognak, így biztosítva kellő energia felvételünket a Mindenségből.

Hiába hozzáférhető már a neten, könyvekben, filmen bármi, úgy tűnik nincs többé titok, mégis a lényeg számomra kimarad. Lehet naivitás, de hiszek abban, hogy a szex minden formája energia csere, illetve valamilyen energia létrehozása, még a puszta fizikai aktus létrejöttekor is. Azért van annyi mítosz továbbra is (főleg a női szexualitás kapcsán), mert még mindig bennünk (bennem) van legmélyebben, hogy van a szexnek valami szégyenletes, mocskos, bűnös oldala is. Hogyan beszélnénk így valóban a legtitkosabb álmainkról is, ha többségüket még magunknak sem merjük bevallani, vagy ha mégis, azt is azzal a szent meggyőződéssel, hogy nem vagyunk teljesen normálisak. (Legtöbbünknek ezért is jó egyszer elmenni egy szex boltba, mert én ott döbbentem rá, hogy tulajdonképpen az én vágyaim szürkék és unalmasak ;))) ).

Mostani szexuális kultúránk, illetve annak hiánya sokat rontott a helyzetünkön. Nem elég az, hogy a pornó némi kivétellel férfi központú, vannak olyan nők, akik szabályosan selejtesnek érzik magukat, mert nekik nem nyerő az orális szex, mindent bele elölről, hátulról, majd befejezem az arcodon / melleden forgatókönyv. Furcsa, számos esetben mennyire tud nyomasztani egy elképzelt kép, aminek semmi köze a valósághoz. Persze, a MOST, minél gyorsabban mentalitás sem sokat segít az ilyen jellegű játszadozásoknak.

Járjuk néhányan az „önismereti” csoportok ilyen vagy olyan válfaját (pszichodráma, belső gyermek, családállítás, stb), mégis a tanterem falain kívül majdnem lehetetlen feladatnak tűnik, hogy lassítsunk és figyeljünk magunkra, befelé, amolyan előjelek, előítéletek nélkül. Kínosan ügyelünk, hogy hazaérve azonnal benyomjuk valamelyik gép gombját (legyen az TV vagy számítógép, esetleg zene), hogy nehogy magunkba maradjunk. Én is ezt teszem. Ha nem tudom igazából ki vagyok, honnan tudnám mit akarok, mire vágyom? Honnan tudnám ezt elmondani a másiknak, sőt ha magamra nem tudok figyelni, értem-e vajon azt, aki éppen összefonódik velem?

Sok az elfojtott szexualitás (stílusosan, blokkolt csakra), mégsem hiszem, hogy a valódi szabadságot a teljes korlátlanság adná meg. Hogy mik az ÉN korlátaim?

• Mindent szabad, ami két testileg és lelkileg felnőtt ember szabad akaratából történik, azaz az én szabadságom pont addig terjed, ameddig nem avatkozik a másikéba.

• Ne hazudj: se érzelmet ahol nincs, se részbeni függetlenséget. Vagy az vagy, vagy nem. Nincs középút. Ebből következik, hogy nem hiszek a párhuzamos kapcsolatokban. Nem mondom, hogy soha nem kívántam meg felebarátom párját, de tettig sosem jutottam. :D

Innen aztán szabad a pálya: normális az, ami Neked és Párod számára normális. Már „csak” meg kell találni a hasonló igényű partnert, aztán lehet gyakorolni a valódi figyelést magunkra és egymásra. Elvben nem is olyan bonyolult, hogy ez a csakránk rendben legyen.

És hogy mi legyen az éppen egyedülállókkal? Egy közmondás jut eszembe: segíts magadon, és az Isten is megsegít. ;) Az okosok szerint a nők egy idő után le tudnak szokni a szex puszta gondolatáról is, de az energia ilyenkor elakad és ez fizikai síkon is tud problémát okozni. Valahogy úgy van ez, mint az első osztályú belga praliné: minél többet eszel, annál inkább kívánod. ;)