A Gyökércsakra és az Otthon

Ehhez a csakrához tartozik két nagyon fontos fogalom: az Anya és az Otthon is.

Kicsit sűrű volt a hét. Pontosan 27 tanóra 6 helyszínen (jövő héten újabb 36 tanóra vár rám), interjúztatás, fordítás, Avatar 3D-ben, kezelések, sikerült nemet mondanom utaztatásokra és persze a blog izgalmai. Rengeteg öröm volt, szinte minden napra volt olyan pillanat, hogy „jajistenemköszönömhogymegélhettem”. Elindult a 60+ kedvcsináló oktatás második szériája és aláírták a megrendelőt újabb kettőre. Beszéltem kétszer nagyelőadóban és még így is jutott idő sütizésre, kávézásra barátokkal. Megismerhettem 24 csodálatos aranykorút, akikből az egyik 89 éves bácsinak külön szerelmese lettem.
Közben kisebb (nagyobb) káosz alakult ki itthon. Tányérok nem költöztek be a mosogatóba, a ruhák is kikandikáltak a szennyestartóból, és a smink cuccok is rave partyztak a cipőszekrényen. Ott felejtett teásbögrék jelezték, hogy jártak itt diákok és könyvek, jegyzetek halma vesz körül most is az „irodában”. A múlt idők használatát az indokolja, hogy Anya beugrott egy órácskára és varázsütésre a káoszból újra lakás lett, sőt hamisítatlan hazai gulyásleves és Apa-palacsinta bukkant fel a hűtőben.
Reggel A. SMS-ére ébredtem, hogy most akkor kirándulunk-e, és olyan jó volt megegyezni, hogy majd máskor, most visszaalszunk. Olyan jó volt anya telefonja este, hogy maradj csak otthon, érd utol magad, mert tudja, hogy valóságos javítandó házi hegyek emelkednek mindenfelé baljóslóan és még órák, amíg biztos lehetek benne, hogy jövő héten, ami tőlem függ, remélhetőleg zökkenőmentes lesz.
Jó itthon. Szeretem a lusta ébredést, a kávézást az ágyból, a lelassult napot és még azt sem bánom, hogy ebéd után egész délután munkát jósol a naptáram …és minden egyes elpakolt apróságból süt a szeretet, hogy Valaki gondoskodott róla szombaton ne bombatámadás vegyen körül, hanem igazi Otthon.

Köszönöm!