A Gyökércsakra és a Munka

Gondolom, így csütörtökön már bátrabban beszélhetek erről a témáról.

Ehhez a csakrához tartozik, hiszen az elsődleges ösztön, életfenntartás egyik eszköze. Nézzük azért ezt is szubjektívebben. :))

Azon gondolkodtam ma két rohanás között mit is jelent számomra a munka. Szenvedélyt, eszközt, hogy kielégítsem az átlagnál jóval nagyobb szeretet, illetve szeretgetési igényemet, amivel néha aztán határokat lépek át, és ideig-óráig agyára megyek a diákjaimnak. :) Jelenti azt is, hogy van "indokom" amiért a Földön vagyok, van hasznom. (Ezt még felül kell írnom!) A legjobb mégis, hogy picurit részese lehetek mások életének, mégha nem is mindig túl mélyen, és nem is tart örökké. Ez a szép része.

Van itt egy nagy csapda. Pont egy hete vágott pofon: én nem a munkám vagyok és a munkám nem én vagyok. Ezt nyugdíjazáskor is nehéz lehet átértékelni. Főleg akkor tud fájni, ha a munka kifogás, menekülési út, esetleg pótszer. (Ebben is "jó" vagyok.)

A munkának egy sokkal kellemetlenebb része (nem a főnökre gondolok), a biztonság érzése. Örök nagy igazság, hogy ha kívül keresel fix/biztos pontokat az életben, egyszer fejedre fog omlani a kártyavár. Egyetlen egy dolog van, ami az életed végéig elkísér, és ez jómagad. Minden más ideiglenes, majd aztán egy részed is az leszel. :)) Addig viszont, az egyetlen valódi kapaszkodó Benned van. Ezt aztán könnyű volt leírni. Újra és újra megtapasztalni azért kicsit belehalós.

Sokaknak a munka kényszer, ezt az oldalát nem éltem meg, csak úgy, hogy akaratom ellen kellett cselekednem. Menni kellett akkor is, ha lehetetlennek tűnt. Erről, inkább meséljetek Ti, bár remélem, senki nem tud róla igazán.

Álszent lennék, ha nem beszélnénk a pénz fontosságáról is, de erről majd holnap.