A Gyökércsakrához tartozik a gerincoszlop és egyéb "kemény", "életösztön" szerveink, mint a köröm, fogak, valamint a talp, maga a láb, a vastagbél és az orr.
Szó volt már róla, hogy ide tartozik a "földelés", azaz számomra a fizikai megjelenésünk, kötöttségünk testünkbe.
Lassan a fülemen jön ki, amikor olvasom, hallom, hogy szeressük testünket, hiszen szolgál életünk végéig. Na jó, vígan hárítom ezt a feladatot, hiszen nem mindig könnyű az, ha a szeretendő test messze van attól az ideáltól ami odakint vigyorog a képembe. Aztán jól elszégyelem magam néha (izé, ritkán). Még emlékszem tizenvalahány éve amint egy kocsiban ülök várva Kőbányán, hogy visszajöjjenek a szülők, mert akkor lehetetlen feladat volt megmászni a lépcsőt, ami az emeleti lakáshoz vezetett. Úgy másfél hónap telhetett el az autóbalesetem óta és még mindig iszonyú fájdalom volt az is, hogy egyáltalán behajlítsam a lábam. Önsajnálatban pancsolva potyogtak a könnyeim, ahogy néztem mások hogyan futkároznak a ház elötti betonon. Most meg tessék, teljesen természetes járkálni, futni mint bárki más, és mégis képes vagyok a fenekem méretén problémázni. :
Szóval test... persze, korlát, mert nem tudok egérlyukon beférni (így jobban meggondolva nem is akarok), gombnyomásra munkahelyen lenni, majd ebéd egy tengerparton (ezt igenis akarom), de mégiscsak szolgálatban van a nap 24 órájában.
Most akkor Gyökércsakra... legyen az énkép, a viszony önmagamhoz, illetve az Énem annak a részéhez, amelyik fizikai formát öltött. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése