A Gyökércsakra és a Pénz

Nem igazán tudom hova tenni a pénz fogalmát. Volt az életemben egy olyan rövid szakasz, amikor nem kellett megnéznem egyáltalán az árcímkét, mégsem voltam soha olyan nyomorult, mint akkor. Két kézzel szórtam a pénzt, hogy lenyomjam a torkomon azt a keserűséget, hogy napi 16-18 órát csinálok olyat, amit gyűlölök, hogy nincs hétvégém, és ha telefonálnak, ugrani kell. (Nem callgirl voltam, hanem idegenvezettem.) ;)
Most előfordul, hogy majdnem kardélen táncolok, mégis jól vagyok. Az, ami igazán kell, mindig megteremtődik. Szerencsém van, nem fáj, hogy nem futná márkás cuccokra és az sem, ha sátorozni megyek két hétre és nem szállodába öt napra. Mielőtt nagyon mennybe emelném magam, egyáltalán nincs egészséges viszonyom a pénzzel. Amikor volt, folyton magyarázkodtam, amikor nem, inkább büszke voltam rá. Az én zsákutcám ott van, hogy az a kép él bennem, a pénz földhözragadttá, egoistává, önteltté tesz, sőt bűnösnek érzem magam azzal szemben, akinek nincs. Tudom, ez a hülyeség csúcsa, de hol vannak az érzelmek a racionalitástól? Bármikor teremtek magamnak munkát, de tudat alatt kínosan ügyelek arra, hogy a pénz pont elég legyen, ne egyre több.
Hm, pénz. Az én esetemben nincs még egy olyan fogalom, ahol ennyi előítéletem lenne. Mi van akkor, ha elszállok, ha csak a pénzemért szeretnének, ha nem lennének, csak érdek kapcsolataim, ha, ha, ha… Pfff. Gyönyörű korlát, amin át kell lendülnöm. Sajnos ott mélyen sejtem, hogy a teljességhez hozzátartozik a jólét, miért ne tartozna, úgyhogy ez a hitrendszerem eléggé elcseszett.
J. mindig azt tanítja, hogy mindenkinek lehet ELÉG, egyszerűen csak határozd meg Neked mi az Elég és miből ered az a falad, ami megakadályoz, hogy elérd az eleged. Ebben verhetetlen, de sajnos még Ő sem rakhatja rendbe azt, ami nem jól van összerakva bennem. Feltérképezni segíthet bárki, de tereprendezni mindenkinek magának kell. Munkára fel!

(Azt kipróbáltam, hogy a pénzt tényleg áramoltatni kell. Van valakinek más tapasztalata?)